Hajmássy Ilona - Ilona Massey

Varga István:

Hajmássy Ilona útja Nagykőröstől Hollywoodig

Ma már nem sokan emlékeznek Hajmássy Ilonára, aki Ilona Massey néven 1937-től több mint egy évtizeden át a Metro-Goldwyn-Mayer, a United Artists és más vezető nagy filmvállalatok produkcióinak sztárja volt. Nekünk nagykőrösieknek különösen fontos, hogy emlékét megőrizzük és ápoljuk, hiszen a magát mindig is kőrösinek valló művésznő a magyar filmszinészek közül talán a legtöbbre vitte Hollywoodban.

Mindenek előtt el kell oszlatnunk egy félreértést, mely több lexikonunkban és újságcikkben föllelhető: ezek szerint Hajmássy Ilona Nagykőrösön született, amely tény - fájdalom -, így, ebben a formában nem igaz. A valóság az, hogy régi, tősgyökeres nagykőrösi családból származik, hiszen a református egyház Anyakönyveiben kutakodva megállapíthatjuk, hogy édesapja, Hagymási Ferenc (1882-1944) és édesanyja, Kis Lídia (1879-1958) is e város szülötte. Lányuk, Hagymási Ilona viszont akkori lakó- és munkahelyükön, Budapesten született 1910. június 16-án. Gyermekkora is a fővároshoz kötődik, ahol meglehetős szegénységben teltek az évek. Az első világháború után ő is élvezte a külföld szerető kezének simogatását. A vézna, nyápic, sápadt kislánykát Hollandiába vitték egy gyermeknyaraltatási akcióval kapcsolatban. A nevelőszüleinél megtanult hollandul és egy időre elfelejtette a magyar nyelvet. Hazajött és nem tudott érintkezni a családjával. Újból kezdett magyarul tanulni, mint a csecsemők, de emlékezetében felderengett az anyanyelv dallama és néhány hónap alatt újból tökéletesen beszélte a magyar nyelvet, hogy aztán lassacskán elfelejtse időleges lakóhelyének érdekes beszédét.

Ilonából varrólány lett. Beadták tanonclánynak egy belvárosi varrodába. Itt tanulta meg a cérna és a tű mesterségét. Két év múlva diplomás varrónő lett, erről tanúskodik az a munkakönyv, amelyet 1927. február 8-án állítottak ki és a Budapesti Női Ruhakészítő Ipartestület által Hagymási Ilona női-szabónak minősíttetik. A Munkakönyvből még azt is megtudhatjuk, hogy termete közepes, arca hosszas, szeme kékes, szemöldöke barna, orra, szája rendes, fogai épek, haja világos barna. Azonban megszerzett szakmájában nem dolgozott, hiszen álmai másfelé csábították.

Idősebb nővére - anyjának korábbi házasságából származó lánya, Dodó - férjhez ment egy "úri és hölgyfodrászhoz" és a sógor alkalmazta a csinos és ifjú lányt az üzletben. De nemsokára jelentkezett a Király Színházban Lázár Ödönnél. "Mit tud?" - kérdezte az igazgató. - "Semmit!" - felelte a szép szőke lány önérzetesen. - Énekelni tud? - Nem! - Táncolni? - Nem. - Hát akkor mit akar itt? - Görl szeretnék lenni. Már majdnem eltanácsolták, de a legfelsőbb Hatalom mindig vigyáz arra, hogy az igazi tehetség el ne kallódjék. Zerkovitz Béla lépett be a szobába és megkérdezte, ki ez a csinos lány? "Görl akar lenni, nem tud semmit!" "Ha úgy tudna énekelni, mint Jeritza, akkor nem ajánlkozna görlnek!" Végül is addig protezsálta a jövevényt, amíg Lázár kijelentette "jó nézni a színpadon az ilyen teremtést" - és felvette hatvan pengő havi fizetéssel. Ez az összeg vagyont jelentett a Nefelejets-utcai, szoba-konyhás otthonban. Két darabban lépett fel, a Diákszerelemben kezdte pályafutását.

Életének egy furcsa epizódja következett, ami megindította a karrier útján. Munkácsy Márton, a később világhírűvé vált fényképész, fotoriporter, akkor a Színházi Élet fotográfusa volt és bevetődött egyszer a színházba, felvételeket készített a lányokról. Hajmássy Ilonát is megörökítette. Ráírta a képre: Napsugár és miután a kép megjelent a Színházi Életben, beküldte vaktában a legnagyobb berlini folyóiratnak is. Valóban Napsugárra emlékeztetett Hajmássy Ilona, gyönyörű szőke hajával, amely selyemzuhatagként omlott nyakára Napsugár kisasszony megjelent több külföldi lapban és ismertté tette Munkácsy Márton nevét is. Kölcsönösen segítették elő egymás karrierjét, kezdő fotoriporter, kezdő kis színésznő.

A Színházi Életben meglátta a fotográfiát egy fiatal földbirtokos, beleszeretett a modellbe, majd feleségül vette. A férj, Szávozd Miklós Lajos jómódú, előkelő család sarja volt, aki annyira megszerette Hajmássy Ilonát, hogy a család beleegyezése nélkül feleségül vette. A Fejér megyében többezer hold földdel rendelkező család birtokán a férj gondtalan életet biztosított volna Ilonának - ha lemond színésznői karrierjéről. Erre azonban nem volt hajlandó. Annak idején sokat foglalkoztak ezzel a témával Budapesten. Hiába volt a nagy szerelem, a család közbelépésére Szávozdnak el kellett válni a feleségétől. A fiatalember bánatában öngyilkosságot követett el. A temetésen Hajmássy Ilona énekkel búcsúztatta el szerelmét. Évtizedekkel később az elhunyt lánytestvére minden harag nélkül tartott kapcsolatot Ilonával.

A rövid házasság ideje alatt jegyezte el igazán magát a művészettel Hajmássy Ilona. Pénzhez jutott, tanulni kezdett. Énektanárhoz járt és nyelvleckék színesítették nem túl vidám életét.

A szomorú esemény után elment szerencsét próbálni az osztrák fővárosba. Ekkor már értékes útipoggyászt vitt magával, képzett, nagyszerű hangot: olyan ajánlólevelet, ami megnyitotta előtte minden zenei intézmény ajtaját. Zádor Jenő protezsálta a Volksoperhez, itt már a Toscát énekelte. "Ki ez?" - kérdezték Budapesten, amikor a jellegzetes magyar név megjelent a bécsi színház plakátján. Alig három hónap múltán Weingartner Félix szerződtette az állami operaházhoz. Nagy vívmány, nem szokás kezdő magyar énekesnőket a Staatsoper színpadára vinni, hanem beérkezett sztárokat. És ebben az előkelő környezetben Németh Mária egyengette az újdonsült énekesnő útját. Első fellépésénél kézenfogva vezette a színpadra és így szólt: "Ne félj, te csacsi! Fölösleges a lámpaláz, nem lesz itt semmi baj!"

A méltán híres operaénekesnő, Németh Mária - a véletlen folytán - később is meghatározó szerepet játszott Ilona pályájában. Megbetegedett s ő ajánlotta Hajmássy Ilonát Josephine császárné szerepébe - maga helyett. Új megszemélyesítője méltó volt a nagy előd produkciójára. A bemutató másnapján nem jelent meg Magyarországon újság, amelyik ne írt volna a szenzációs beugrásról. A Reggeli Újság 1937. április 19-én így ír az emlékezetes napról:

"Vasárnap délután nagy meglepetése volt a Városi Színház közönségének. A Josephine császárné volt kitűzve előadásra, a megbetegedett Németh Mária helyett - Hajmássy Ilonával a címszerepben. ... A közönség szeme előtt úgyszólván percek alatt egy új operettprimadonna született meg, egy új Petráss Sárija és Péchy Erzsije a magyar színpadnak, aki szépségben és üdeségben, hangban és játékban méltó utódja ezeknek a felejthetetlen primadonnáknak.

Hajmássy Ilona tüneményes szőkesége, egyszerű, természetes beszéde, pompásan csengő, hajlékony és rendkívül kulturált hangja a nagy magyar primadonnára emlékeztet. ...

... A Josephine császárné körüli bajok, Németh Mária megbetegedése és a színház kényszerhelyzete végül meghozták Hajmássy Ilonának azt, ami olyan régen esedékes: a kirobbanó sikert. De nemcsak a művésznőnek szerezte meg a véletlen ezt az ajándékot, hanem a pesti közönségnek, amely oly régóta lesi az operett borús égboltozatán az új feltűnő csillagot. Hajmássy Ilona már megjelenésévvel és belépő áriájával meghódította a közönséget. Percekig tartott a taps az ária befejezése után. A közönség lelkesedése percről-percről fokozódott és a darab első részének a végén Hajmássy Ilonának számtalanszor meg kellett jelennie a függöny előtt, hogy megköszönje az ovációt."

Természetesen a Nagykőrösi Híradó is megemlékezett a nem mindennapi eseményről, "Én vagyok a legboldogabb színésznő a világon" - olvashatjuk a korabeli újság első oldalán.

A nagy siker előtti években már készített egy filmet Bécsben, amelynek nem volt nagy sikere, de az érte kapott pénzből "vett az énekesnő egy kis kertes házat Nagykőrösön, ott laknak most szülei és oda szokott ő is kirándulni, kipihenni az izgalmakat. Otthon a kezébe veszi a tűt és a gyűszűt, ilyenkor nem művésznő, hanem jó kislány, aki segít a mamának minden házi munkában" - írta a Színházi Élet Intim Pistája 1937 tavaszán.

Ezt a sikert nem szabad átlépni úgy, hogy ne olvassuk a történetet attól, aki az egészet átélte. A Pesti Naplónak adott interjújában Hajmássy Ilona a következőképpen mesélte el az emlékezetes beugrást:

"Az igazság az, hogy már egy héttel a szerep átvétele előtt bizalmasan arra kért a színház igazgatója és Szabolcs Ernő főrendező, hogy minden kötelezettség nélkül foglalkozzam az operettel. Elküldték az operettet. Átnéztem a zeneszámokat és nagyon tetszettek, de arra gondoltam, hogy az operett úgysem kerülhet sorra velem, mert hiszen Németh Mária nem fog kilépni a darabból. Ezért félretettem a kottákat és az operett szövegét el sem olvastam. Egy-két nap múlva jegyet kértem a színháztól, hogy csütörtökön este végignézhessem Németh Máriával a darabot és hogy személyesen gratulálhassak a nagy énekesnőnek, akit jól ismerek. Csütörtök este hét órakor megszólalt lakásomon a telefon. Szabolcs Ernő beszélt. Ezt kérdezte: Kedves Ilona, felöltözött már a mai estéhez?? Igen! Szabolcs izgatott hangon válaszolt: Kérem vesse le azonnal a gálaruháját, vegyen fel próbaruhát és siessen a színházba - próbálni! Rendkívül boldog voltam, de kijelentettem, hogy csakis abban az esetben vállalkozom, ha a próbákra egy teljes hetet adnak. Szabolcs elfogadta követelésemet. Azonnal besiettem a színházhoz és csütörtök éjszakától szombat délutánig, úgyszólván szünet nélkül próbáltam. Az utolsó próba után hozzámlépett Szabolcs Ernő és mosolyogva azt mondta: Rendben van minden, holnap, vasárnap délután játszani fogsz! Nem hittem el, hogy komolyan beszél, nevettem. A színpadon hideg volt. Mellém lépett három karénekes és közülük az egyik szóról-szóra azt mondta: Művésznő, mindhárman arra kérjük, hogy azonnal vegye fel a kabátját, kabát nélkül ne próbáljon tovább, mert itt szörnyen hideg van! Tessék? A karénekes folytatta: Tessék azonnal felvenni a kabátját. Ha ön is meghűti magát, ismét százharminc ember családja marad kenyér nélkül!

- Ebben a pillanatban döntöttem. Játszani fogok vasárnap délután! Nem magamért, hanem mostmár csak a százharminc ember családjának kenyeréért!

A nevezetes délutánt így idézte föl a magát mindig is kőrösinek valló művésznő: "Kiléptem a színpadra és felzúgott a nézőtéren a taps. Első pillanatokban nem hittem, hogy ez a taps nekem szól. Rettenetesen le voltam gyengülve, ki voltam merülve, de ettől a tapstól felfrissültem, s úgy éreztem, hogy ismét megjött az erőm. Sikerem volt. Este megismétlődött a siker. A két előadás után hazamentem, de a szörnyű izgalomtól két éjszakán keresztül egy pillanatra sem tudtam elaludni. Amikor másnap a nagyszerű kritikákat olvastam, akkor ijedtem meg igazán: Úristen, micsoda vakmerőség volt tőlem, hogy három próba után fel mertem lépni Németh Mária szerepében a pesti közönség és a pesti kritikusok előtt! Talán ez volt az oka annak, hogy az első fellépésem után négy nappal sokkal nagyobb izgalommal léptem a Városi Színház színpadára, mint legelőször."

A riport végén megtudhatjuk azt is, hogy az egészben mi okozta Ilonának a legnagyobb örömöt: "...az, hogy az első bemutatkozásomkor a nézőtér legelső sorában ültek a szüleim, akik eddig még sohasem láttak színpadon."

A kirobbanó siker után pár napi pihenőt természetesen Nagykőrösön töltötte Hajmássy Ilona. Kőrösre mindig hazajött és örömmel töltött el pár napot a városban. Az egyik este szülei kíséretében kisétált a Cifrakertbe egyszerű lenvászon sport ruhában kezében egy szatyorral. A szatyorban néhány szál házi kolbász volt és friss retek. A világhírűvé lett művésznő a kőrösi kislányokhoz illő háziassággal terítette meg az asztalt, hámozta meg a retket és tálalta szülei elé. Ekkora már megérkezett hírére néhány kőrösi barátja, akiket szintén megkínált az ízletes csemegével. Előkerült a cigány, Hajmássy Ilona nótázni kezdett s most már megoldódott a nagy titok: a művésznő édesapjától örökölte a hangját. Hamarosan nagy embergyűrű vette őket körül. A kioszkban megszólalt a zene, a művésznő táncolni óhajtott s elvegyült a tánciskola növendékei között.

Másnap hajnalban átmentek Kecskemétre, egy kőrösi kis sziget lett egyszerre a Beretvásban, ahol szintén kőrösi cigány játszotta a régi magyar nótákat a kőrösi művésznő fülébe. Ekkor már Hajmássy Ilona zsebében volt a hollywoodi szerződés, amely szerint július végén utaznia kell a film fővárosába, próbafelvételekre.

Június végén ismét hazalátogatott szüleihez Ilona. Ezekről a napokról a helyi újságban részletes tudósításokat találhatunk, szinte minden lépését nyomon követhetjük. A Nagykőrösi Híradó, 1937. július 4-én arról tájékoztatta olvasóit, hogy felejthetetlen sikert aratott az az est, amelyet a MOVE nagykőrösi Torna és Vívó Egyesület és a Városszépítő Egyesület rendezett - Hajmássy Ilona tiszteletére és közreműködésével a Széchenyi-, ma Cifra-kert arénájában.

Gál Dezső a Move elnöke üdvözölte a művésznőt: "Azt a Hajmássy Ilonát is szeretettel köszöntjük - mondta - aki eddig nagy művészi sikerei alapján neki méltán járó ünnepeltetés mellett is megmaradt a maga szerény egyéniségében és szüleit rajongásig szeretve örömmel tölti a rendelkezésére álló csekély szabadidejét városunkban..." Az elnök üdvözlő szavai után hegedűszó ringatta a művészet világába a hallgatóságot. Kisvártatva a művésznő lép a színpadra s hangján csendültek a hangok egymás után többszőr. Már távozni készült, mikor Dr. Gusáth György főjegyző a város polgármestere és Nagykőrös város nevében köszöntötte a művésznőt, aki megmaradt kőrösinek s átnyújtotta a város kitüntetését az aranyplakettet. Hajmássy Ilona meghatottan köszönte meg az üdvözlést: "Mindig szívesen jöttem haza és ígérem, hogy Amerikában is megmaradok jó kőrösinek" - a közönség zúgó tapssal köszönte meg ezt az őszinte megnyilatkozást. Később aztán újra a közönség kedvence lépett a pódiumra, a közönség is úgy fogadta, mint a pár pillanatra hazatért jó kőrösi leányt. Az est végén a Kioszkban a két egyesület vezetősége látta vendégül Nagykőrös büszkeségét. aki mindenkihez közvetlenül kedves volt.

A néhány napos szabadság lehetővé tette azt is, hogy Hajmássy Ilona a református bibliakörben búcsúzzon el a kőrösiektől. A Nagykőrösi Híradó 1937. július 6-án számolt be a kedves búcsúestről.

A kőrösi operaénekes-filmművésznő Göde Lajos lelkész felkérésére örömmel vállalta, hogy elhalasztva egy nappal elutazását a vasárnapi bibliakörön elénekel istenáldotta hangján néhány vallásos éneket. Ezúttal a tornateremben tartották a vallásos bibliaórát, de az is szűknek bizonyult. Az éneklés után Göde Lajos köszönte meg a művésznőnek a szereplését, melyre ő a következőket válaszolta:

"Nagyon köszönöm a Nagytiszteletű úrnak a szavait, köszönöm azt, hogy a református Egyház bibliaestjén énekelhettem a kőrösieknek és ennek a kellemes estének emlékét elviszem magammal a tengerentúli útra is."

A helyi újság július 27-én számolt be arról, hogy Hajmássy Ilona nyaralásából visszatérve Budapestről elutazott az amerikai filmvárosba, Hollywoodba. Az állomáson édesanyja és közeli családtagjai, valamint legszűkebb baráti köre búcsúztatta a művésznőt. A fővárosi lapok képekben és cikkekben számoltak be az utazásról. Mint például a Színházi Élet, amelyből megtudhatjuk, hogy Ilona mielőtt útra kelt, egy vidám hónapot töltött a Balaton partján és ennek a boldog magyar nyárnak emlékét vitte magával útravalóul.

Hajmássy Ilonát Amerikába utazása előtt Budapesten érzelmi szálak fűzték a kor egyéni hangú színházi újságírójához, szerkesztőjéhez, Egyed Zoltánhoz. Szerelmük történetét maga Egyed panaszolta el színházi és filmújságokban, így saját lapjában, a Film Színház Irodalomban is. Mikor Hajmássy Ilona Hollywoodba utazott, úgy érezte, lezárta Egyeddel való kapcsolatát. Nem úgy a szerkesztő, aki költséget és fáradtságot nem kímélve utána utazott. Találkozni azonban nem sikerült vele, a filmstúdió "gorillái" vigyáztak szerelmére, a filmgyárba pedig a gyári őrök zordsága miatt be sem tudott jutni. Hiába kelt át az óceánon, még csak nem is láthatta az imádott nőt. Egyed Hollywoodi kaland címen regényben írta meg keserű szerelme történetét.

Aztán néhány hét elteltével érkeztek az első híradások a messzi Amerikából. A Nagykőrösi Híradó 1937. szeptember 26-án számolt be először a friss hírekről, a szülők Kölcsey utcában történt meglátogatása után. A szigorú hollywoodi filmmogulok már akkor sem bíztak semmit a véletlenre, így a színésznőknek a következő fogyókúrás recept szerint kellett a mindennapjaikat tengetniük: Reggel narancslé vagy tej és egy szem szilva. Délben: Banán, alma, kétszersült, narancslé. Este: zeller levél vagy petrezselyem zöldje és egy karalábé. Mindezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a jóféle kőrösi koszthoz szokott Ilona a következő sorokkal búcsúzott el szüleitől: "Még álmomban is disznókarajt és szárazkolbászt látok kőrösi uborkával, jó erős zöldpaprikával"

De essék néhány szó Hajmássy Ilona filmkarrierjéről is, aki Ilona Massey néven 1938-tól több mint egy évtizeden át a Metro-Goldwyn-Mayer, az United Artists és más vezető filmvállalatok produkcióinak sztárja volt. Szép koloratúr hangjának, dekoratív megjelenésének, színészi képességeinek köszönhetően az amerikai filmsztárok élvonalába emelkedett. Elsősorban zenés filmek főszerepeit játszotta a filmmusical műfajának kibontakozása idején. Később krimik, kémtörténetek kedvelt hősnője. Pályája végén pedig az amerikai televízióban szerepelt.

Hajmássy Ilona mindjárt élvonalbeli produkciókban mutatkozott be, a Rosalie című filmben, amelyet a nagy veterán Van Dyke rendezett. A kollégiumi futballsztár és az inkognitóban lévő balkáni hercegnő kalandjairól szóló történetben Hajmássy kiváló partnerekkel játszott: a pályája csúcsán levő, behízelgő hangú Nelson Eddy-vel, a "géppuska lábú lány"-nak nevezett kiváló táncos színésznővel, Eleanor Powel-lel.

Hősnőnknek az igazi nagy sikert második filmje hozta meg, a zenével, dallal fűszerezett Balalajka. Az 1939-ben készült film hozzánk is eljutott: a korabeli magyar recenzens így írt róla: "Nelson Eddy trojkán vágtat át egy álomszerű erdei ösvényen. Száguld a három ló. Hajmássy Ilona mellette ül, hófehér ruhában, nagy tüllkalapban. Álomszerű."

Reinhold Schünzzel még két filmet forgatott Hajmássy, az Új bor-t (1941) és a Tavaszi felhők az égen-t (1944). Mindkét mű Franz Schubert életének szokványosan szomorkás feldolgozása. Az elsőben a művésznő férje, Alan Curtis játszotta a boldogtalan zeneköltőt. Curtis Hajmássy férje is volt 1941 és 1942 között.

A negyvenes évek elejétől tűntek fel a kém-, sőt a rémfilmek Hajmássy Ilona pályáján. Nemzetközi hölgy 1941-ben készült. Különösen érdekes produkció az 1943-as Frankenstein találkozik a Farkasemberrel; ahol két ismert mozirém találkozik össze. Hajmássy Ilona egy másik, ugyancsak világhírű magyar színésszel, Lugosi Bélával, Drakula kongeniális alakítójával játszott együtt.

A második világháború éveiben Hajmássy az antifasiszta harcból is kivette részé, nagyon humánus módon: a hangversenyeiből befolyt egymillió dollárt felajánlotta a Vöröskeresztnek.

A művésznő közben új férjet választott, Jay B. Kurt katonatiszt és feltaláló személyében. Találmányai különféle automatákra vonatkoztak, többre vitte a katonai pályán, ahol a tábornokságig jutott el.

A második világháború után még őrizte sztár rangját Hajmássy Ilona. Joe Pasternak produkciójában Mexicói vakáció címen forgatott filmmusicalt. Több krimiben és westernben is játszott. Érdekes neveket találunk az 1949-ben forgatott Szerelmi boldogság stáblistáján: Hajmássy partnerei a nevezetes Marx-testvérek, Chico, Gaucho, Harpo. A szereplők között még egy fiatal színésznő nevét találjuk. Marylin Monroe-ét.

Visszatérve a nagykőrösi vonatkozásokhoz egy érdekes közjátékot föltétlenül meg kell említeni. Abban az időben dagadt a nagykőrösi önérzet, ha a csodára gondoltak, amelynek révén a hajdani kis kőrösi lányt már világsztár gyanánt emlegették.

Az bántotta a kőrösieket, hogy városuk nagy lánya ősi családi nevét, mely Nagykőrös egyik legrégibb családneve, kénytelen volt a film nemzetközisége kedvéért megváltoztatni. Ezen szerettek volna segíteni és ezért 1939. januárjában egy társadalmi akció indult, amelynek keretében több ezer nagykőrösi írásban kérte Lona Masseyt, hogy maradjon meg Hajmássy Ilonának. Álljon hát itt maga a levél:

"Kedves Művésznő!

A maga szülővárosából Nagykőrösről, de az egész féltő szeretettel figyelő, reménykedő magyarság nevében küldjük ezt a levelet és kérjük, hogy ne engedje elferdíteni, elcsúfítani a szép, zengő magyar nevét!

Ide, mifelénk csak szállongó hírek, reklám-kommünikék jutnak el Magáról, de ezekből is sejtjük, hisszük, reméljük, hogy sikere lesz, hogy nagy filmművésznővé, világsztárrá fog nőni, a szépsége, a hangja, a játéka, de nem utolsósorban a magyar földből kinőtt egyénisége meg fogja hódítani az öt világrészt, a nevét száz- meg százezer városban, faluban fogják harsogni öles plakátok és tízmilliók fogják megtanulni.

Bele tudna nyugodni abba, hogy ez a név a színtelen, nemzetközi Ilona Massey legyen? Nem akarja, hogy a maga jövendő dicsőségéből a szegény, ismeretlen, letiport szülőhazájára is essen egy sugár? Nem azt akarja, hogy a Maga nevét a szülei, a magyar ősei nevét visszhangozza a világ egy kitalált, idegen tucatnév helyett?

Ma még nem késő talán, ma még a sarkára állhat és a tehetsége, sikere és dicsősége jogán követelheti, hogy hagyják meg bántatlanul a legegyénibb tulajdonát; a nevét.

Nekünk, a maroknyi magyarságnak szükségünk van minden tehetségünkre, hogy a népek zajló és fenyegető tengervészében meg tudjunk maradni. Ne gyöngítse Maga is ezt a sok vért vesztett, sok hibával, sok átokkal megvert, de sok nemes értékkel és szépséggel is ékes, nekünk minden fogyatékosságával együtt drága és egyetlen magyar fajtánkat, ne vegye el tőle egy, innen a távolból biztosra vett, nagy karrier visszfényét.

Mi bízunk Magában, csak arra kérjük, hogy maradjon ne csak a szívében, de a nevében is magyar!"

Természetesen nem késett sokat a válasz sem Hajmássy Ilona részéről, márciusban érkezett a következő levél:

"Nagykőrösi testvéreim!

Meghatott szívvel és könnyes szemmel olvastam Nagykőrös harcát magyaros nevem elcserélése ellen. Sajnos nekem semmi beleszólásom nincsen nevem elváltoztatásába. Tudniillik, az amerikai közönség a nevemet nem tudja helyesen kiejteni és ami a legfontosabb - megjegyezni. Ezért kellett egy rövid, de jól hangzó nevet választani. a filmgyárnak. Az Ilona magyar név, tehát ebből már mindenki következtet magyarságomra. Massey pedig nem más, mint az igazi nevem fele, mint Haj Mássy.

Én a magyar mivoltomra nagyon büszke vagyok s ezért minden alkalmat meg is ragadok annak hirdetésére. A nyáron, ha hazamehetek, magammal viszem az itteni újságokat, amelyekben Nagykőrös is sokat szerepel. Még egyszer megköszönöm a kedves nagykőrösieknek irántam érzett szeretetét és remélem, hogy soha nem fognak bennem csalatkozni.

Augusztusban már két éve lesz, hogy eljöttem Kőrösről. A honvágy már nagyon gyötör. A mielőbbi viszontlátásig üdvözlök minden jó nagykőrösit és kérem őket, továbbra is tartsanak meg szeretetükben.

Maradok igaz hívük, szeretettel: Hajmássy Ilona"

Időközben a pesti sajtó azt a hírt kürtölte világgá, hogy Hajmássy Ilona útban van hazafelé és márciusban már fellép a Városi Színház egyik operettjében. Ez a hír azonban jókora kacsának bizonyult.

A hazai sajtó mindenesetre nem felejtette el Hajmássy Ilonát. A Magyar Nemzet 1940. január 10-én közölt interjút vele. Ebből sem hiányozhatott azonban az, hogy ne említse meg városunkat: "Massey Ilona most Nagykőrösről beszél. A hazájáról, a tanyájáról... "az én kis falatka földemről..., ahol van egy kis "kuckóm", egy olyan ici-pici csőszkunyhóm a szőlőmben... és a drága édes szüleim." Majd így folytatta később: "Magyar vagyok! A Duna-Tisza köze rónáinak szellőjétől, egyszerű mezítlábas szülők köréből az amerikai nemzet nagyszerű forgatagának viharába került magyar..."

Aztán egy évvel később az Újság, 1941. március 8-i száma közölt egész oldalas beszélgetést Hajmássy Ilonával. A városra vonatkozó részt ismét szó szerint idézzük: "Nagyon szerettem volna, ha apám és anyám is kijön ide hozzám. Hála Istennek van már annyi pénzem, hogy hajójegyet küldhettem volna nekik. Izgalommal vártam válaszukat, de ők szegények, nem tudják elhagyni azt a kis kunyhójukat, ami Nagykőrösön van és azt a kevéske földet, amely hozzátartozik. Azt írták vissza, vajon mit csinálhatnának ők itt, mit tudnának ők Amerikának adni?"

Több mint egy évtized az élvonalban Hollywoodban - nagy idő. Különösen zenés, énekes műfajban. Új nevek, új sztárok bukkannak fel. 1952-től már csak a televízióban szerepelt. 1954. november elejétől 1955. januárjáig játszották showműsorait.

Az 1956-os megmozdulások idején az USA-ban tüntetéseket szervezett a forradalom eszméje mellett. A Fehér Ház előtti megmozduláson petíciót adott át a kormány képviselőjének, Donald S. Dawson tábornoknak, akivel kezdetben nem volt felhőtlen a viszonya. Aztán még abban az évben férjhez ment hozzá s csak a halál választotta szét őket 1975-ben. Mivel Ilona hitet tett a forradalom mellett, ezután soha többé nem jöhetett haza, hiába kérvényezte.

A Washington Post 1958. június 13-án számolt be arról, hogy Hagymási Lídia, a színésznő Ilona Massey édesanyja szerdán, június 11-én 79 évesen elhalálozott. Több mint tíz évvel előtte, 1947-ben utazott ki a lányához, amely tényről úgy a hazai mint az amerikai lapok is fényképes tudósításokkal számoltak be. Egy hazaküldött fényképen "Lidi mama" azt írta, "annyi virágot kaptam, hogy másnak is sok jutott belőle."

Hajmássy Ilona férjével együtt Washington közelében, Bethesdában telepedett le. Ilona állandó kapcsolatot tartott a kint élő magyarokkal, fellépett vagy védnökséget vállalt különböző rendezvényeken. 1974. augusztus 20-án, Bethesdában hunyt el. Halála után férje ellátogatott a kőrösi református temetőbe s Hajmássy Ilona hamvait édesapja sírjára szórta.

Köszönöm dr. Novák Lászlónak, az Arany János Múzeum igazgatójának és Hajmássy Ilona unokatestvérének, dr. Konrád Zoltánné Hagymási Katalinnak a segítségét.

Varga István

(Nagykőrösi Kalendárium 2000., p. 80-85.)

Folyóiratcikkek Hajmássy Ilonáról

I. Függetlenség, 1936. október 17.: Hajmássy Ilona hazajön vendégszerepelni

II. Pesti Napló, 1937. február 21.: Hajmássy Ilona beszél arról, hogy pályáját mint görl kezdte, s ma már a bécsi Staatsoper tagja

III. A Mai Nap, 1937. március 9.: Hajmássy Ilona szédületes karrierje - Kóristalányból világhírű filmsztár?

IV. A Reggel, 1937. április 19.: Új Jeritza Mária született vasárnap a Városi Színházban

V. Reggeli Újság, 1937. április 19.: Új operettprimadonnája van vasárnap óta Budapestnek! Hajmássy Ilona szenzációs sikere a Városi Színházban

VI. Az Est, 1937. április 20.: Az új primadonna

VII. Függetlenség, 1937. április 20.: Hajmássy Ilona kirobbanó sikere a Városi Színházban

VIII. Pesti Napló, 1937. április 27.: Beszélgetés Hajmássy Ilonával

IX. Színházi Élet, 1937. április 25.-május 1. 18. szám, 20-23. oldal: Maga csak tudja Intim Pista