Nagykőrösi
Híradó, 1939. február 19. 6. p.
Szétfoszlott
egy nagy álom:
Hajmássy
Ilona a jövő hónapban már Pesten játssza a "Szép Helénát"
-
Az Est szerint
Ezen a héten new yorki keltezésű táviratok
közölték a pesti hírszolgálati irodákkal, hogy Lona Massy hazafelé indul
rövidesen Amerikából, sőt már érintkezésbe lépett legutóbbi pesti
igazgatójával, Föld Auréllal.
A szűkszavú jelentés mögött - amit
fenntartással kell fogadni - egy magasbaívelő pálya keserű tapasztalata - ha úgy
tetszik - csalódása áll. Amerikából már nagyobb művészek, írók jöttek haza a
világhír kétes értékű medáliája nélkül, mint Hajmássy Ilona, akinek másféléves
amerikai tartózkodása kezdettől fogva magán hordozta a balszerencse
ballasztját. Tudjuk, hogy előkészítés, tanulás nélkül ráncigálták a Rosalie
jeleneteinek eljátszásába s a szerencsésnek éppen nem mondható bemutatkozás
másodrendű szerepköre végleg kijelölte azt az utat számára, amely most március
végére a Tisza Kálmán téri Városi Színház színpadára visszavezeti Ilonánkat.
Ahogyan őt ismerjük, nem hisszük, hogy
különösebb csalódást jelenthet számára ez a hazatérés, hiszen alig van nagyobb
rizikó egy művész életében, mint ha elhagyja a megszokott környezetét és
kiszolgáltatja magát az amerikai filmvilág mondvacsinált iparművészei
szeszélyének. Mindenki tisztában volt vele, hogy így is történhetik,
mindenesetre a kőrösi lajbik jobban dagadtak volna, ha Hajmássy Ilona nevét úgy
ismerték volna Indiától Grönlandig, mint Deana Durbinét.
Hajmássy Ilona most már teljesítheti a
kőrösiek kérését, módjában lesz megmaradni Hajmássynak, Lona Massey helyett és
talán jobban is fog érvényesülni a Szép Helénában - ami a legközelebbi pesti
szerepe lesz előreláthatólag - mint a tőle idegen szellemiségű amerikai "storyk"-ban.
Mi ugyanolyan szeretettel várjuk őt haza,
ahogyan hosszú útjára engedtük. A mi szemünkben akkor sem volt nagyobb, mikor
kiment a világhír után és most sem lesz kisebb, ha hazajön Kőrösre egy kis
szárazkolbász uzsonnára.
-Welcome! - köszöntjük majd márciusban
angol módra és barátilag szorítjuk meg kezét abban a hitben, hogy a magyar ének
- és színikultúráját szolgálni itthon is éppen úgy lehet, ha nem jobban, mint
Californiában.
(k. z.)