Pesti Napló, 1937.
április 27.
Beszélgetés
Hajmássy Ilonával
Ma már be lehet vallani, hogy a színháznál
korántsem számított elõre senki arra a nagy sikerre, ami bekövetkezett
és szemvillanásnyi idõ alatt Budapest egyik legkiválóbb primadonnájává
avatta az eddig úgyszólván teljesen ismeretlen Hajmássy Ilonát. Már-már az
operett haláláról beszéltek néhány év óta a hozzáértõk, és most hirtelen
egy eddig teljesen idegen fiatal primadonna, Zara Leander vitt hihetetlen
sikerre egy operettet Bécsben s nálunk ugyanilyen sikert aratott egy
operettben: Hajmássy Ilona.A budapesti felújítás óta közel egy hét telt el. Ez
alatt állandóan táblás házak elõtt zajlottak le a Josephine császárné elõadásai
és a közönség szokatlanul nagy ünnepléssel vette körül valamennyi
elõadáson a fiatal, nagyon tehetséges, elegáns és szép primadonnát.
Örülnünk kell ennek a valóban váratlan sikernek. Könnyen lehetséges, hogy a
fiatal primadonna Budapesten is megteremti azt a csodát, hogy az operett új és
eddig alig remélt virágzásnak indul. Hajmássy Ilona egyszer már bemutatkozott a
budapestieknek. Azon az estén, amelyet a Vígszínházban rendeztek a színház
nyugdíjas színészei elõtt.
Ezen a esten nem volt sikere Hajmássy Ilonának. Ma
már el lehet hinni, hogy a fellépés estéjén olyan nagy volt a lámpaláza, amikor
szembekerült a budapesti közönséggel, hogy elfulladt a hangja és teljesen
megbénulva állt a színpadon. Csak így történhetett, csak így és csak ezért, mert korábban komoly sikerei voltak Hajmássy Ilonának a
bécsi Staatsoper elõkelõ színpadán és mestere dr. László Géza
hangos szóval esküdött, hogy olyan szép, nemeshangú tanítványa még sohasem
volt, mint amilyen Hajmássy Ilona. Mindegy. A görlök sorából a csúcsok felé
rohanó Hajmássy Ilonának Budapesten nem volt sikere. Mi lett ennek a
következménye? Az, hogy egyetlen budapesti színház sem akarta, nem merte
szerzõdtetni. Itt állt Hajmássy Ilona a Staatsopertõl kapott
kéthónapos szabaddsággal, gyönyörû hangjával, szépségével, fiatalságával,
türelmetlen vágyával és - sehol nem tudott fellépni Budapesten. Hosszú
idõ után, végre... A Városi Színház igazgatója Föld Aurél mégis
leszerzõdtette. A Josephine
császárné primadonnaszerepére, amely Németh Mária betegsége miatt végképp
elárvultnak látszott. Kétségtelenül bátor kísérlet volt. És a többit már
tudjuk.
Beszélgetünk Hajmássy
Ilonával. Megkérdezzük: Tisztában van azzal, hogy egyik pillanatról a másikra a
legünnepeltebb énekes színésznõje lett Budapestnek?
- El
kell hinnem, hogy ez az igazság. De...
-?
- Óriási
bennem a félelem: meddig tart ez a dicsõség? Ha majd egy hónap múlva is
ugyanilyen dicsérettel beszélnek rólam, én leszek a legboldogabb ember
Budapesten.
- Bátor vállalkozás volt Németh Mária után átvenni a Josephine
császárnét.
- Az
igazság az, hogy már egy héttel a szerep átvétele elõtt bizamasan arra
kért a színház igazgatója és Szabolcs Ernõ fõrendezõ, hogy
minden kötelezettség nélkül foglalkozzam az operettel. Elkûldték az
operettet. Átnéztem a zeneszámokat és nagyon tetszettek, de arra gondoltam,
hogy az operett úgysem kerülhet sorra velem, mert hiszen Németh Mária nem fog
kilépni a darabból. Ezért félretettem a kottákat és az operett szövegét el sem olvastam.
Egy-két nap múlva jegyet kértem a színháztól, hogy csütörtökön este
végignézhessem Németh Máriával a darabot és hogy személyesen gratulálhassak a
nagy énekesnõnek, akit jól ismerek. Csütörtök este hét órakor megszólalt
lakásomon a telefon. Szabolcs Ernõ beszélt. Ezt kérdezte: Kedves Ilona, felöltözött már a mai estéhez?? Igen! Szabolcs izgatott hangon válazolt: Kérem
vesse le azonnal a gálaruháját, vegyen fel próbaruhát és siessen a színházba -
próbálni! Rendkívül boldog voltam, de
kijelentettem, hogy csakis abban az esetben vállalkozom, ha a próbákra egy
teljes hetet adnak. Szabolcs elfogadta követelésemet. Azonnal besiettem a
színházhoz és csütörtök éjszakától szombat délutánig, úgyszolván szünet nélkül
próbáltam. Az utolsó próba után hozzámlépett Szabolcs Ernõ és mosolyogva
azt mondta: Rendben van minden, holnap, vasárnap délután játszani fogsz! Nem
hittem el, hogy komolyan beszél, nevettem. A színpadon hideg volt. Mellém
lépett három karénekes és közülük az egyik szóról-szóra azt mondta: Mûvésznõ,
mindhárman arra kérjük, hogy azonnal vegye fel a kabátját, kabát nélkül ne
próbáljon tovább, mert itt szörnyen hideg van! Tessék? A karénekes
folytatta: Tessék azonnal felvenni a kabátját. Ha ön is meghûti
magát, ismét százharminc ember családja marad kenyér nélkül!
- Ebben a pillanatban döntöttem.
Játszani fogok vasárnap délután! Nem magamért, hanem mostmár csak a százharminc
ember családjának kenyeréért!
- Beszéljen elsõ fellépésérõl.
- Kiléptem a
színpadra és felzúgott a nézõtéren a taps. Elsõ pillanatokban nem
hittem, hogy ez a taps nekem szól. Rettenetesen le voltam gyengülve, ki voltam
merülve, de ettõl a tapstól felfrissültem, s úgy éreztem, hogy ismét
megjött az erõm. Sikerem volt. Este megismétlõdött a siker. A két
elõadás után hazamentem, de a szörnyû izgalomtól két éjszakán
keresztül egy pillanatra sem tudtam elaludni. Amikor másnap a nagyszerû
kritikákat olvastam, akkor ijedtem meg igazán: Úristen, micsoda
vakmerõség volt tõlem, hogy három próba után fel mertem lépni
Németh Mária szerepében a pesti közönség és a pesti kritikusok elõtt!
Talán ez volt az oka annak, hogy az elsõ fellépésem után négy nappal
sokkal nagyobb izgalommal léptem a Városi Színház színpadára, mint
legelõször.
- Ezekután mégis itthagyja Budapestet és elutazik Hollywoodba?
- Igen. Július
végén kell indulnom, de ... õszinte legyek?
- Természetesen!
- Nem tudsom,
szabad-e ezt a sikert akármilyen elõkelõ hollywoodi
szerzõdésért is itthagyom? Az az érzésem, hogy eleget kell tennem
hollywoodi szerzõdésemnek, de a vágyam az, hogy ittmaradjak!
- Úgy tudjuk, hogy mielõtt Hollywoodba megy, egy második
darabban is fellép Budapesten.
- A színháznak
opciója van egy újabb fellépésemre, de csak abban az esetben, a bécsi
Staatsopertõl május 15-én túl is szabadságot kapok!
- Befejezésül mondja el még, hogy mi volt a legnagyobb élménye most
Budapesten?
- Egyedül az,
hogy az elsõ bemutatkozásomkor a nézõtér legelsõ sorában
ültek a szüleim, akik eddig még sohasem láttak színpadon.
Fazekas Imre