3. A nagykőrösi Szabó Károly Városi Könyvtár bemutatása

Nagykőrösön könyvolvasási lehetőség a közép-és felső osztályba tartozók számára volt. A 19-ik században kialakult egyletek, olvasókörök egyre jobban megnyitották a kapuikat a munkások és parasztok előtt is. De az olvasni tudó ember még ekkor is tekintélynek örvendett. A köznép nemigen ismerte a könyvtár fogalmát.

A városi könyvtárat Dezső Kázmér polgármester kezdeményezésére és 212 kötetes adományával hozta létre a város 1928-ban. A könyvtár anyaga a város tulajdonában található könyvekből, ajándékozott könyvekből, kéziratanyagból és jelentős számú aprónyomtatványból állt. Az állomány tartalmazott számos tudománytörténeti, közigazgatás-tudományi, általános és helytörténeti, valamint ismeretterjesztő műveket. A helyi hetilap és időszaki lap gyűjteménye hiánytalanul megvolt, sőt a folyóiratféleségeket évről-évre gyarapították. Az akkor meglévő anyagot sem leltár, sem katalógus nem tárta fel, mindössze különböző felsorolású jegyzékek tájékoztattak a könyvtári gyűjetményről. Mivel az állomány feltáratlan volt, így zárt anyagként kezelték, hogy majd egy megfelelő könyvtáros alkalmazásával nyilvános könyvtárat alakítsanak belőle. Gyarapításáról csak alkalmanként gondoskodtak.[1]

1942-ben dr. Balanyi Béla jogász vette át a könyvtárat, aki a háború miatt csak az anyaggal ismerkedett meg és rendet teremtett.

1945 után a városban levő könyvtáraknak csak töredékei maradtak. A háború utáni gazdasági helyzetben a könyvkiadás is kevés művet produkált, így a megjelent könyvek megszerzése is nehézkes volt. A különböző egyletek, egyesületek, olvasókörök felszámolása után a megmaradt állomány egy része a városi könyvtárba került át. Az összeállt anyag leltározása megkezdődött, mely 1944-ben 1 539 kötetet jelentett. Ekkor már katalógus is készült a könyvekről. A 40-es évek közepén felmerült a városi népkönyvtár gondolata, de 1948-ban sem volt a városban úgynevezett közkönyvtár, csak névlegesen szerepelt a népkönyvtár.

1949. szeptember 24.-én a Városi Könyvtár megnyílt szerény ünnepség keretében. Nyitáskor 710 kötet várta az olvasókat, melyből 338 kötet szépirodalmi, 372 pedig ismeretterjesztő mű volt. Folyóirat ekkor még nem járt a kezdetleges kis könyvtárba. A háború után a jogelőd állományából megmaradt 1 753 kötetnyi könyvből a selejtezés után mindössze 297 kötetet tartottak meg. Néhány könyvet ideológiai hatása miatt kivontak az állományból, a könyvek értékesebb része pedig a múzeum könyvtárába került.

A nyitásra beszerzett művek főként a szocialista tartalmú szovjet irodalmat, valamint az orosz klasszikusokat képviselték. A város 1949 szeptemberétől minimális feltételekkel biztosította az olvasóközönség népkönyvtári használatát. Ez a könyvtár a mai városi könyvtár őse.[2]

A nehezen megközelíthető könyvtár, a csekély könyvállomány ellenére, a szakképzetség helyett csak jóakarattal rendelkező könyvtárosok lelkesedésének köszönhető, hogy szépen gyarapodott a könyvtár látogatóinak száma. Az ingyenes könyvtári kölcsönzés egyre szélesebb rétegeket tett kíváncsivá a könyvek, a tudás iránt. Ekkor kezdődött az állomány pontos feltárása, melynek alapja volt a katalóguscédula készítés és a katalógusépítés.

Az 50-es és 60-as években sűrű volt a személycsere, de ezt a munka nem sínylette meg. Az évek folyamán az olvasószolgálati munka keretében a könyvtárosok mindinkább arra törekedtek, hogy a lehető legteljesebben tárják fel a könyvtár kincseit. A könyvtár végigpróbálta a kézbe adó módszertől a szabadpolcos rendszerig a kölcsönzési formákat.

1960-ban az addig zárt könyvtár szabadpolcos rendszerű lett, a könyvek nagy részéből már önállóan válogathattak a látogatók. Az ifjúsági irodalmat külön polcrendszeren helyezték el. A könyvtár állományának jelentős részét mezőgazdasági témájú könyvek alkották, ami természetes, hisz Nagykőrös lakosságának nagy része mezőgazdasági munkával kereste a kenyerét. Ugyancsak ebben az évben készült el a könyvtár katalógusa. A szolgáltatások tere is kibővült, kialakították az olvasótermet, ahol a folyóiratok, kézikönyvek, lexikonok használatára már helyben olvasási lehetőséget tudtak biztosítani.

A diafilmeket -melyeket 1958 óta szerzeményeztek- a kölcsönzés mellett, hasznos vetítéssel egybekötött könyvtári gyermekprogramok szervezésénél is használták. Irodalmi, mezőgazdasági, politikai témájú előadásokat tartottak, író-olvasó találkozókat szerveztek, melyek nagy népszerűségnek örvendtek a korabeli dokumentumokban található beszámolók szerint.

1961 júliusában az egész könyvállomány szabadpolcra került. A könyvbeszerzés nemcsak anyagi lehetőség függvénye volt, hanem a könyvkiadásé is. Mind szélesebb körű, művelt közönség alakult ki. Ezért kiemelt feladatnak tekintették a szépirodalomra való olvasói nevelést, úgy az állomány gyarapításában, mint a könyvajánlásnál. A propaganda munka egészéből csak néhányat kiemelve: könyvtárlátogatások, bibliográfiák, könyvjegyzékek eljuttatása, a felnőttoktatás előadóknak, hallgatóknak, kiállítások, stb. A könyvtár referensz munkája az előző évekhez képest rohamosan javult, ezt az egyre képzettebb könyvtárosok munkájának köszönhette, hiszen az emberek nemcsak egy-egy jó könyvért, hanem problémájukra, kérdésükre választ keresve is felkeresték az intézményt. A könyvtári dolgozók szinte minden tagja továbbtanulással, szakmai továbbképzéssel fejlesztette szakmai tudását. Ezekben az években az állomány nőtt, annak ellenére, hogy a rongálódás és avulás miatt jelentékeny mennyiségű könyv került kivonásra. A könyvállomány növekedése természetesen maga után vonta a kölcsönzési növekedést is. Nem volt kielégítő azonban a más könyvtárakkal való rendszeres kapcsolat. Az ad hoc jellegű módszertani és egyéb segítségnyújtás helyett a tervszerű, jól átgondolt kapcsolat kiépítése nem volt meg sem a szakszervezeti, sem az iskolai könyvtárakkal.[3]

A könyvtár 1967. és 1968. évi felmérő és elemző munkája során munkatervét módosította. Szorosabb lett az együttműködése a szakszervezeti és iskolai könyvtárakkal. De legfontosabb funkcióját -az olvasók ellátását- egyre nehezebben tudta fenntartani. Az olvasók csökkenését a rohamosan elterjedő TV térhódításával magyarázták.

Közben az olvasói igények erőteljesebben mutatták meg, hogy kialakult egy olyan olvasói réteg, amely szinte szakkönyvtári feladatok ellátását követelte meg a könyvtártól. Az évek során egyre növekvő tendenciát mutató könyvtárközi kölcsönzés lehetőséget adott ezen igények kielégítésére, de nem mentesítette a könyvtárat az alapvető művek feltétlen beszerzésétől.

A szakemberhiány és a hozzá nem értés az állomány nem egyenletes gyarapodását eredményezte úgy minőségben, mint mennyiségben. A könyvállományt hasznosan egészítették ki a folyóiratok, melynek fajtái nehezen gyarapodtak a 21 év alatt, 1970-ben 35 féle lap járt erre az időszakra. A belső tartalmi munka is megújult, a régi katalógust teljes egészében fel kellett bontani. Új szakmutató készült, mely egyúttal a raktári lapok alapján a katalógus ellenőrzését is jelentette.

A 80-as években a beiratkozott olvasók száma már meghaladta a 2 000-et. A könyvtár állománya a viszonylag jó pénzügyi lehetőségeknek köszönhetően 93 000 dokumentumegységre szaporodott. Ekkor már 11 főfoglalkozású dolgozója volt, ez a létszám a mai napig nem változott. Az 1981. évi 30 %-os szakképzettségi arány 1983-ra 66 %-ra növekedett. A könyvtárnak gyűjtőköri szabályzata nem volt és csak 1984-85-ben készült el. A Szervezeti és Működési szabályzat foglalkozott a könyvtár gyűjtőkörével. Új információhordozók kerültek a könyvtárba, sikerült kialakítani egy gazdag zenei állományt, sajnos helyhiány miatt ennek hozzáférhetősége rendkívül korlátozott volt. Egyre több folyóirat járt a könyvtárba, számuk ezekben az években már a 200 felé közelített. A lapok ugrásszerű gyarapodása szükségszerűvé vált, hisz az olvasók növekvő igényei megkövetelték. Kiemelkedő feladattá vált a helyismereti anyag gazdagítása is. Az Arany János Múzeummal és a Pest megyei Levéltár Nagykőrösi Osztályával együttmőködve közös cél volt, hogy valamennyi Nagykőrössel foglalkozó kiadvány helyet kapjon a 3 intézmény valamelyikében.

Az egyre színvonalasabbá váló olvasószolgálati munka mellett fontos és alapvető volt a dokumentumok feldolgozása, feltárása. Sajnos, a sűrű igazgatóváltás, a szakemberek hiánya 1982-re nagy lemaradást okozott e téren, de ezt a hiányosságot 1985-re helyrehozták az új szakképzett könyvtárosok. A korszerű katalógus kiépítésével az olvasók és a könyvtárosok biztos képet kaphatnak a könyvtárban levő állományról. Céljuk a könyvtárlátogatók katalógushasználatra való nevelése volt.

1989-ben a városi könyvtár egy szép ünnepség keretében vette fel Szabó Károly nevét. A 90-es években a romló pénzügyi helyzet, a nehezen kicsikart eredmények jellemezték a könyvtár életét. Az olvasók száma ezekben az években már meghaladta a 3 000-et, 1995-ben már 3 900 volt. Ez a szám első látásra túl kevésnek tűnik a 27 000-es lakossághoz képest, de Nagykőrösön még működött egy közel 40 000 kötetes könyvtár a konzervgyárban, 1 500 olvasóval. A városnak van 3 középiskolai és 5 általános iskolai könyvtára is és 1990 óta főiskolai könyvtár is áll az olvasók rendelkezésére.

A rendszerváltást követően a szokásos tervszerű állományapasztáson kívül sor került az ideológiailag elavult ‘’pártszemét’’ kiselejtezésére. A könyvállomány gyarapodása lelassult, annak ellenére hogy az 1990-es 1 000 000 forintos kerete 1998-ra 2 900 000 forintra emelkedett. Ez az összeg mai könyvárak mellett csak a legszükségesebb könyvek, folyóiratok beszerzését teszi lehetővé.

A könyvtár dokumentumállománya jelenleg 73 000 dokumentumegység, a CD-k gyűjteménye sajnos még roppant kicsiny, mindössze 150 CD található a könyvtárban. A hanglemez gyűjtemény természetesen még ma is használható. A 2 400 hanglemez széles választékot biztosít. A komolyzenei lemezeken kívül az igényes könnyűzene is szép számmal megtalálható. A nehéz anyagi körülmények ellenére a könyvtár 1992-ben music centerrel és fénymásolóval gyarapodott.

A rendszerváltást követően a végleges státuszú vezetői állást meghatározott idejűvé változtatta az új rendelet, ekkor új igazgató került a könyvtár élére, aki jelenleg is vezeti az intézményt. Fő céljának a számítógépesítés megvalósítását tekintette. Megválasztásának évében sikerült megvásárolni az első számítógépet s néhány programot. 1990 óta több adatbázissal is rendelkezik a könyvtár, az OMIKK és a PRESSDOK adatbázis az olvasók jobb tájékoztatását biztosítja. 1996 augusztusa mérföldkő a könyvtár életében, a SZIRÉN adatbázis segítségével megkezdődött a könyvtári munkafolyamatok gépesítése.

A könyvtár egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a munka minőségének javítására, a mindennapos kölcsönzést, tájékoztatást rangos rendezvények színesítették és ez a mai napig is így van.

1999-re a könyvtár számítógépes nyilvántartása elkészült, minden könyvtári műveletet gépesítettek, a felszabaduló emberi kapacitást az olvasókkal való igényesebb foglalkozásra, a széleskörű tájékoztatásra, a közhasznú ismeretek tárának kialakítására, a helyismereti anyag részletes feltárására fordították.[4]

Tartalom Következő

[1] BALANYI Béla nyudgíjas múzeumigazgató kéziratából, 1985.

[2] Levéltári anyag, Országos Könyvtári Központ, 1950. október 27.-én kelt levélrészlet

[3] FREITÁG Magda: Jelentés az állományról 1963-ban, Nagykőrös, 1963

[4] HALMI Ildikó: Beszámoló a Szabó Károly Városi Könyvtár működésének 1993 - 1998 közötti időszakáról, Nagykőrös, 1993.