Könyvtárak Nagykőrösön

A Szabó Károly Városi Könyvtár története

A népkönyvtár

Nagykőrösön könyvolvasási lehetőség a közép- és felső osztályba tartozók számára volt. A XIX. században kialakult egyletek, olvasókörök egyre jobban megnyitották kapuikat a munkások és parasztok előtt is. Itt az olvasási lehetőség szűk keretek közé szorult, s így csak zárt körben nyílt mód a véleménnyilvánításra, az olvasott könyv vagy újságcikk megvitatására. Az olvasni tudó ember még ekkor is tekintélynek örvendett. A köznép még nemigen ismerte a könyvtár fogalmát. "Nem különös tehát, hogy a múlt század nagyotmondó parasztját csodálkozva hallgatta, amikor elmesélte, hogy amikor ő és a barátja "deákoskodott" annyi könyvük volt, hogy nadrágszíjjal alig tudták körülkötni. Ennek hallatára hümmögött is a hallgatóság és mondta: "az aztán valami"."/26/ A parasztság házában a kalendárium, a Biblia, a zsoltár és az "imádságos" könyv volt található, azt is, ha halott volt a házban, a halott mellé tették, mondván, "övé volt, vigye magával..."

A városi könyvtárat Dezső Kázmér polgármester kezdeményezésére és 212 kötetes adományával hozta létre a város 1928-ban. A könyvtár anyaga a város tulajdonában található könyvekből, ajándékozott könyvekből, kéziratanyagból és jelentős számú aprónyomtatványból tevődött össze. Az állomány tartalmazott számos tudománytörténeti, közigazgatás-tudományi, általános és helytörténeti, valamint ismeretterjesztő műveket. A szakirodalom különböző ágai is képviselve voltak, a szépirodalmat a magyar klasszikusok, mint pl. Arany János, Jókai Mór és Gárdonyi Géza nevei képviselték, Hegedűs Hilda 300 kötetnyi könyvajándéka külön csoportot jelentett, mivel ezek a könyvek 1690-1848 között jelentek meg. Inárcsi Farkas Ferenc ajándékából származtak a különféle művek kéziratai és kefelevonatai.

A helyi hetilap és időszaki lap gyűjteménye hiánytalanul megvolt, sőt a folyóiratféleségeket évről-évre gyarapították. Az akkor meglévő anyagot sem leltár, sem katalógus nem tárta fel, mindössze különböző felsorolású jegyzékek tájékoztattak a könyvtári gyűjteményről. Mivel az állomány feltáratlan volt, így zárt anyagként kezelték, hogy majd egy megfelelő könyvtáros alkalmazásával nyilvános könyvtárat alakítsanak belőle. Gyarapításáról csak alkalmanként gondoskodtak. Első gazdája Nagy Lajos közigazgatási szakember és egyben író volt. 1941-ben elköltözött Nagykőrösről, és ekkor vette át 1942. júniusában dr. Balanyi Béla jogász. Az ő nyilatkozata szerint: "Csak 1942. augusztusában nyitottam ki a könyvtár ajtaját. A háborús helyzet okozta elfoglaltság miatt csak az anyaggal ismerkedtem meg, és rendet teremtettem. A Művelődési Központ egyik emeleti szobájában mennyezetig érő állványokon sorakozott föl a 3.200-3.500 kötetből álló gyűjtemény."/27/

A felszabadulás - 1945 - után a városban lévő könyvtáraknak csak töredékei maradtak. Az Országos Könyvtárügyi Központ kiadott egy selejtezési jegyzéket, azonban a szakember hiányában rosszul végzett selejtezések a megmaradt állományt tovább ritkították. Egész könyvtárak (olvasókörök, egyletek könyvei, stb.) kerültek a papírgyárakba bezúzás céljából. A gyűjteményekből sok könyv a magánemberek kezén kallódott el.

A háború utáni gazdasági helyzetben a könyvkiadás is kevés művet produkált, így a megjelent művek megszerzése nehézkes volt. A különböző egyletek, egyesületek, olvasókörök felszámolása után a megmaradt könyvállomány egy része a városi könyvtárba került át. Az összeállt könyvanyag leltározása megkezdődött, mely 1944-ben 1.539 kötetet jelentett. A háborús, szélsőséges légkör komoly pusztítást okozott különösen az 1944-1945-ig terjedő hónapokban - a városi Kultúrházban elhelyezett múzeumi és könyvtári gyűjteményben. Ekkor a megmaradt állományt átszállították megőrzésre a Kisvárosházára, ahol zárt szekrényekben helyezték el, megmentve a további pusztulástól. Erre az időszakra már katalógus is készült (könyv alakban, ma inkább leltár) a megmaradt könyvekről. 1946. november felmerült a városi népkönyvtár gondolata, melynek bizonyítéka egy idézet az MKP Nagykőrösi Szervezete által előterjesztett politikai munkatervből: "A kulturális élet fejlesztése céljából javasoljuk a városi könyvtár felújítását és további fejlesztését."/28/

A városi népkönyvtár létrehozására megbízást dr. Balanyi Béla közművelődési előadó, városi levéltárnok kapott. A népkönyvtár kialakítására a meglévő könyvanyag kis része bizonyult alkalmasnak, ezért át kellett válogatni. Az átválogatás a muzeális értékű könyvekből a múzeumi szakkönyvtár alapjához is adott könyvanyagot. Az 1947. évi jelentésekből kitűnik, hogy a Városi Könyvtár szépirodalmi részét saját kezelés alá vette a szabadművelődési tanács akkor titkára, Pánczél Gyula. Az állomány többi része: - közigazgatási vonatkozású - részben tudományos. Ebben sürgetik a kultúrházba való visszaköltözés lehetőségét, hogy minél előbb a könyvanyag a köznép számára is hozzáférhető legyen. A könyvtári teendőket még mindig dr. Balanyi Béla - akkor már kinevezett városi levéltárnok - társadalmi munkásként mint könyvtáros látja el. Az ő munkakörébe tartozik a múzeum és a népkönyvtár ügyeinek intézése is. Segítsége nem volt, csak alkalmi segítséget kapott, azt is rövid időre. Így még 1948-ban sem volt a városban ún. közkönyvtár, csak névlegesen szerepelt a népkönyvtár. Az MNM Közgyűjtemények Országos Felügyelősége a könyvtári szabályrendeletre vonatkozó iránymutatást küldött, s arra jelentést várt. A válaszból kitűnt, hogy: "A népkönyvtár 1928-ban alakult, ekkor szabályrendelete nem volt. A könyvtárat a nagyközönség számára nem nyitotta meg a város, csak most akar nyilvános könyvtárat létesíteni. A szabályrendelet hiányosságát az okozza, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő szabályrendelet minta."/29/

Az Országos Könyvtári Központ a polgármesternek is levelet küldött a népkönyvtár mielőbbi létrehozására, valamint mellékelt egy költségvetési tervezetet is. A kor kultúrpolitikai koncepcióját tükrözik a levél mellékelt sorai: "A vidéki könyvtárak képviselik az egyes városokban a kulturális centrumot... nem közömbös, hogy mint felelnek meg hivatásuknak."/30/

A város mindössze 8.000 Ft-ot tudott biztosítani a könyvtár kialakítására, ebből új könyvek beszerzésére 6.000 Ft-ot. A könyvállomány összetételét a néhány kötet hazai és külföldi klasszikusok kivéve - főleg a tömegízlést károsan befolyásoló könyvek voltak túlsúlyban, természetesen a használók polgári ízléséhez és társadalmi helyzetéhez igazodva. Tehát e könyvtárak igen szűk keresztmetszettel rendelkeztek. Ezt próbálta az Országos Könyvtári Központ állománygyarapítási és selejtezési szabályozással a kor politikai-ideológiai irányvonalát figyelembe véve az olvasói ízlést formálni.

Tartalom Következő