A nagykőrösi zsidóság története
II. AZ I. VILÁGHÁBORÚ ÉS A
TANÁCSKÖZTÁRSASÁG
A hitközség 1916. március 12-én kelt
jegyzőkönyve tartalmaz egy jelentést, amely szerint ezen időpontig 111
nagykőrösi zsidó vonult hadba, és közülük 6 már ekkor hősi halált halt, 13 pedig katonai kitüntetést kapott.
A háború végéig további hat ember ment a
frontra és a békekötést követően 19 zsidó hősi halottat regisztráltak
Nagykőrösön. Név szerint: Deutsch István, Fischer Ignác, Fleischmann Dávid,
Fleischmann Lajos, Dr. Földes Dezső, Gál Dezső, Gonda Sándor, Grünhut Sándor, Hoffmann Ferenc, Klein Béla, Pilitzer Jenő, Pilitzer Lipót, Rothbaum Arnold, Gyula, Sámuel, Miksa, Spitzer
Dezső, Steiner József, Vadász Jenő.
Ez azt jelentette, hogy a közösség férfi
tagjainak jelentős része a harctéren volt, tehát a hitélet szinte teljesen
megbénult, a hitközség vagyonának legnagyobb hányada megsemmisült. A talpraállás nem ment egyszerűen, de lassan ismét megindult
a hitközségi pénzgazdálkodás, amely nem működhetett sokáig zavartalanul,
ugyanis 1919. tavaszán hatalomra kerülő Tanácskormány a vezetőséget az addig
összegyűlt egyleti vagyon átadására szólította fel, ami azonnal meg is történt:
1919. augusztus elején - a Tanácsköztársaság bukása után - ez az összeg csorbítás nélkül visszakerült jogos tulajdonosához.
A nagykőrösi zsidóság több tagja
tevékenyen vett részt a városi Tanács megalakításában és munkájában: Lang István, Lang Albert, Fehér
Dezső, Salamon Rózsi, Lőwi Gyula, Dr. Horváth Márton
neve megtalálható az 1919. április 2-án választott képviselők névsorában.16
Salamon Rózsi 182, Lang
Albert 159, Lang István 120 nagykőrösi szavazatot
kapott. A Nagykőrös és Vidéke helyi lap nyomdásza, Székely Schwarz
Albert gyűjtötte a pénzt a városi "vörös" Népújság megindítására; Gerő Sándor gyógyszerész pedig
élenjáró aktivistája volt a nagykőrösi május elseje megszervezésének.17
A román hadműveletek sem hagyták
érintetlenül a várost és így a hitközséget sem. A megszállók a tanácsteremben
rendezkedtek be, ahol barbár módon gyújtósnak használták az 1879 és 1890
közötti hitközségi jegyzőkönyveket. Ekkor semmisült meg a múlt század végén
elfogadott, írásba foglalt egyleti alapszabály is.18