A nagykőrösi zsidóság története

A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

1. Az új zsinagóga

Az 1920-as évek konszolidációja nyugodtabb hétköznapokat biztosított az ország, Nagykőrös és a hitközség számára is. Nem kellett sok időnek eltelnie, azonnal előtérbe került a legégetőbb probléma, a zsinagóga kérdése.

Az akkori elnökség - Szántó Gyulával az élen - meg is indította a pénzgyűjtést. Dr. Dezső János vezetésével bizottságot alakítottak, de három év alatt sem értek el jelentős eredményt. 1914-ben Pláger József vette át az elnökséget, aki szintén teljes eltökéltséggel kívánta megvalósítani a templomépítés tervét. Az ő igyekezetét az I. világháború döntötte romba.

1920-ban Dr. Székely Béla került az elnöki székbe, aki székfoglaló beszéde legfőbb programpontjává tette a templomépítés ügyét. Különféle társadalmi és kultúrakciókkal sikerült neki igen jelentős mértékben megnövelni az építési alapot, de a hirtelen bekövetkezett valutaromlás miatt a templomépítésről ismét le kellett mondani.

Neu Gyula - az 1923-ban megválasztott új elnök - vitte végül teljes sikerre az ügyet. A hitközségi gyűlés az új templom helyéül a Rákóczi utca és a Patay utca összefutásában fekvő saroktelket jelölte meg, ugyanakkor felhatalmazta az elöljáróságot, hogy a régi templom telkét az építés céljára értékesítse.¹⁹

1923. május 27-én a közgyűlés 21 tagú bizottságot alakított, amelynek elnöke Neu Gyula, jegyzője Dr. Révész Dezső lett. Két év elteltével új bizottság jött létre Herz Hermann, Fischer Hugó, Fehér Samu és Franck Jenő tagságával. A pénztárnoki tisztet Kertész Gyula látta el.

Nagy erővel indult meg a gyűjtés, amelyet a Benedek és a Neufeld családok adományai nyitottak meg (5000 tégla). Neu Gyula és felesége a Szentegyletnél 30 db, az Izraelita Nőegyletnél 28 db Leszámítoló Bank részvényt tettek le alapítványképpen. A részvények száma hamarosan 180-ra szaporodott. Ezek sikeres értékesítésével 140-150 millió koronás összegre tett szert a hitközség. A szép példa követésre talált és adakozók sora járult hozzá a pénz szaporodásához.

Oldalakon keresztül lehetne sorolni a jótékonykodók névsorát, ki-ki a maga módján segített: Neu Júdás és fiai 10 000, Révész Lajos 6 000, özv. Pláger Gyuláné 2 000, Silberstein Dávid 1 000 téglával; Grünhut István és Glücksmann Hermann díjtalan fuvarozással; Kerekes Sándor cementtel; Geiringer Adolf a teljes üvegezési munkálatok elvégzésével; számos család ajtókkal, mások ablakok garmadával. A főbejárati ajtót Glücksmann Hermann készítette, a homlokzaton nyugvó márványtábla Weinberger Jakab ajándéka, a frigyszekrény és oltárterítő Klein Reginától származik.²⁰

Az Izraelita Jótékony Nőegylet 1925 tavaszán és nyarán kultúrdélutánt is rendezett a városban a templomépítéshez még hiányzó pénz megszerzése érdekében. A május 17-i rendezvényen - a békés felekezeti együttélést bizonyítandó - Bazsó Lajos nyugalmazott református lelkész olvasott fel köszöntőbeszédet, amit színvonalas műsor követett. A felülfizetők, adakozók névsorában természetesen jórészt izraeliták neveivel találkozunk, de akadnak köztük keresztény segíteni akarók is: pld. Faragó Zsuzsa, Kocsis Elemér, Nagy Józsefné stb.²¹Június 14-én rendezték a következő jótékony összejövetelt, melynek élén Dezső Kázmér polgármester nagyhatású beszéde állott. A Nőegylet a rendezvények után 20 millió koronát szolgáltatott, amelyből a templomudvar kerítését készítették el.

Lassan összegyűlt a kellő mennyiségű pénz, 1923 októberében már le is tehették az új templom alapkövét, és lendületesen indult meg az építkezés. 1925 nyarának végén Felavatásra készen a kőrösi zsidó templom címmel terjedelmes cikk jelent meg a helyi lapban, amelyből kiderült, hogy az elkészült zsinagóga 2 milliárd koronába került és a teljes összeg adakozásból gyűlt össze.²²

1925 augusztus 29-én történt az új templom felavatása, nem mindennapi külsőségek közepette: "Az öröm és a vallásos áhítat mellett a hazaszeretet jegyében zajlott le a templomszentelési ünnepség." Nagykőrös egész társadalma képviseltette magát. 1/2 11-kor már jelen voltak a keresztény egyházak, a városi tanács, a képviselőtestület, az iskolák, az államrendőrség, a különböző állami és városi hivatalok, bankok képviselői. A kecskeméti, ceglédi, újkécskei, félegyházi és abonyi hitközségek kiküldöttei a délelőtti vonatokkal érkeztek a városba. Dr. Gusáth György helyettes főjegyzőnek Neu Gyula hitközségi elnök adta át a templom kulcsát, hogy a közigazgatási hatóság képviselője nyissa ki az Isten új házát.²³

Az elnök köszöntőjéből mélyről jövő hazaszeretet csendült ki: "Hadd szálljon fel mindennap a gyülekezet azon imádsága, hogy a magyarok istene támassza fel romjaiból a régi hatalmas Magyarországot, annak régi fényével, régi határaival együtt."²⁴

Dr. Gusáth György a következő szavakkal nyitotta meg a templomot: "Amint én ezt a templomot, mint Isten hajlékát megnyitom, kívánom, hogy úgy nyíljanak meg az emberi szívek is a szeretetre... , hogy hassa át ezt a templomot az egymás iránti megértés. Legyen ez a templom a hit, a békesség és a szeretet hajléka."²⁵ Ezek után kitárultak az ajtók, a hitközség nyolc legidősebb tagja behozta a nyolc, selymekbe takart Tórát, majd a szentélybe helyezték és a Hiszekegy eléneklése után megkezdődött az ünnepi istentisztelet, amelynek keretében Dr. Hevesi Simon zsidó egyházi szónok tartott avatóbeszédet.

Álljon itt néhány örökérvényű gondolat a szónoklatból: "Egy lelkileg magasabb rendű, teremtő Istenhez közel álló emberideálért küzdünk minden erőnkkel, s ez a küzdelem már évszázados, mégis nem tudjuk elérni a célt. A középkor alchimistáinak álma már megvalósult, a sárból aranyat csinált az ember, hát az emberből nem lehet színtiszta ember? A Radiumot már át tudjuk változtatni Héliummá, csak az ember nem tudna átváltozni jó és nemessé? A Föld vonzó erejét már le lehet győzni, már kifeszített szárnyú gépek szállnak a levegőben. Csak az ember nem tud magasabb szférába emelkedni? Erre a célra emelünk templomokat, ezt a célt szolgálja az egész vallásos élet. Ezért fontos ez a mai ünnepély is, amelyen a szentséges Isten imádására templomot szentelünk."²⁶ Az ünnepséget 320 terítékes bankett zárta a nagykőrösi Széchenyi-kertben.

A ma is álló zsinagógát (5. sz. kép) Molnár Lajos nagykőrösi mérnök tervezte, a munkálatokat a szintén helyi Szarvas György építész felügyelte. "A zsinagóga a húszas évek tétova eklektikájának egyik beszédes példája, amikor már csak jelzésszerűen és meglehetősen következetlenül alkalmazták a történeti stílusok jellemző elemeit."²⁷ A templombelső hagyományos kialakítású, igényes kivitelezésű. 390 ülőhelyéből 236 a földszinten, a többi a karzaton található.

2. Az 1920-as, 1930-as évek hitélete

a) Grósz Dávid munkássága

Az időszak hitéletének meghatározó alakja volt Grósz Dávid rabbihelyettes. Még az I. világháború alatt, 1917-ben került Nagykőrösre helyettes rabbinak és anyakönyvvezetőnek. 1866-ban született Kissolymoson, a pozsonyi nyilvános rabbiiskolát 1899-ben végezte el. Balatonfőkajáron 1892-től 1900-ig, Légrádon 1917-ig működött. A felekezeti sajtó állandó írója volt, és önálló irodalmi munkákkal is büszkélkedhetett. Valamennyit helyben, Nagykőrösön nyomtatták és adták ki.

1927-ben jelent meg a Templom és az iskola című tanulmánya, három évvel később pedig első könyve, amelynek címe Zicharun Lorisaunim - A régiekről való megemlékezés . 1932-ben került forgalomba Imré Joser - Komoly szavak, majd 1936-ban Hegjónosz - Elmélkedések című munkája. (A művek nagykőrösi közgyűjteményekben nem találhatók meg, az Országos Széchényi Könyvtárban bukkantam egy-egy példányra.)

Mindhárom könyvecske a szerző különböző alkalmakkor elmondott imáit, elmélkedéseit, gyászbeszédeit, vallási magyarázatait stb. tartalmazza. Az Imré Joser bevezetőjében így írt Grósz Dávid: "Elmélkedéseim kiadásával nem akarok mást elérni, mint a vallás érzelmeit felébreszteni tisztelt olvasóim szívében."²⁸ A gyűjteményekben többek között megtalálhatjuk Hercz Sándor, Benedek János, Grünbaum Sándor, Dénes László bár micvó beszédét; Salamon Sámuel hitközségi jegyző, dr. Révész Simon és Benedek József hitközségi elnökök sírjánál tartott gyászbeszédeket. Ugyanúgy találkozhatunk Strasser Dezső és Klein Mária házavatása, Schmied Károly és Schleisinger Rozália gyémántlakodalmából elmondott megemlékező szavakkal, mint A tavasz tanulsága vagy a Homályos felhő című vallásos elmélkedésekkel.

b) 150 éves a Szentegylet

A nagykőrösi zsidó hitközség a Chevra Kadischa alapítási éveként az 1778. esztendőt vette alapul. Ennek megfelelően 1928-ban jött el a 150 éves évforduló megünneplésének ideje.

1927. október 31-én Dr. Székely Béla elnök a közgyűlésen felkérte az egyleti tagokat az ünnepség megszervezésére. Hetényi Géza azonnal egy díszes mécsest ajánlott fel.

1928-ban azonban - Neu Gyula díszelnök váratlan halála miatt - elmaradt az évfordulós vigalom. A következő évben kettős veszteség érte a hitközséget: szinte egyszerre hunyt el Dr. Révész Simon és Benedek József. Ezen események újra lehetetlenné tették az ünneplést, amelyre végül - kettővel a tervezett év után - 1930-ban került sor.

A díszközgyűlésen - hasonlóan a zsinagóga felavatásához - a város összes kulturális és társadalmi szervezete képviseltette magát, és a vidéki hitközségekből meghívott vendégek sem maradtak otthon. Dr. Friedmann Dénes tartott nagyszabású beszédet, amelyet számos köszöntő követett. A 260 fős társasvacsora keretében Dr. Borsodi József felavatta a jubileumi emlékserleget.

3. A zsidóság a különböző foglalkozási ágakban

a) Az értelmiség

Tény az, hogy mióta megjelentek az ún. értelmiségi szakmák, tehát különvált az értelmiségi réteg, azóta a zsidóság jelentős számban képviselteti magát e területen. A feltörekvő izraelitákra általában jellemző volt: fiaikat értelmiséginek taníttatták. Ez a törekvés a két világháború közti korszakban még erőteljesebbé vált, a szegény családok is igyekeztek gyermekeiket okíttatni. Nem volt ez másképp Nagykőrösön sem.

Az 1931. évi vármegyei címtár két zsidó ügyvéd nevét is említi a városi képviselőtestület tagjai között: Dr. Székely Béla (választott képviselő), Dr. Révész Dezső (virilis képviselő).²⁹Kitűnően jellemzi Nagykőrös társadalmát a virilis képviselők vallási megoszlása. Az 1930. évi népszámlálási adatok szerint a város összlakosságának 61,3%-a református, 35.65%-a római katolikus, 0,1%-a görög katolikus, 0,85%-a evangélikus, 1,9%-a izraelita. A virilis képviselők vallásukat tekintve a következőképpen oszlottak meg: 77%-a református, 2%-a római katolikus, 2%-a evangélikus, 17%-a izraelita és 2% egyéb.³⁰ Tehát a zsidó értelmiség arányszáma magas volt a virilis képviselők közt.

A városban több sikeres zsidó ügyvéd praktizált a két világháború között. Dr. Révész Dezső és Dr. Rosenfeld Gyula ügyvédek 1882-ben születtek Nagykőrösön. Mindketten Budapesten és Kolozsvárott végezték jogi tanulmányaikat, és 1910-ben tettek ügyvédi vizsgát. Révész az Alföldi Pénzintézet Rt.-nél helyezkedett el, Rosenfeld Gyula pedig önálló irodát nyitott. Sokáig ő volt az izraelita iskolaszék elnöke.

A közegészségügy területéről mindenképpen említést érdemel Dr. Fenyves Pál orvos, aki 1885-ben született, a középiskolát Nagykőrösön, az egyetemet Budapesten és Bécsben végezte, 1909-ben szerzett diplomát. Ez évtől volt röntgengéppel felszerelt rendelője a városban. A MÁV pályaorvosa, illetve az Országos Orvosi Szövetség tagja, tüdőgondozó röntgenológusa volt. Felesége hosszú időn át elnöknőként igazgatta az Izraelita Jótékony Nőegyletet.

Klein Gyula gyógyszerész Kisújszállásról telepedett Nagykőrösre, ahol 1920-tól a Megváltó Gyógyszertár tulajdonosa lett. Patikája eredetileg az Esser-család tulajdonában volt. Esser József alapította a 18. század végén, és 1805-ben - a városban elsőként -megkapta a reáljogot. Közéleti tevékenysége szerteágazó volt. Tagja volt a Nagykőrösi Kereskedelmi Kaszinónak, az Országos Gyógyszerész és a helyi Zenei Egyesületnek, továbbá az Arany János Társaságnak.

b) Kisiparosok, kiskereskedők

A zsidóság legfőbb ismertetőjegye többnyire a kereskedelmi tevékenység volt. Nagykőrösön is virágzott a zsidó kis- és nagykereskedelmi, illetve ipari hálózat. A város belterületén található boltok, üzletek túlnyomó hányada izraelita vállalkozók tulajdonában üzemelt. Voltak olyan szakmák (pl. üveges) amit csak zsidók folytattak Nagykőrösön, de a legtöbb üzletágban szinte kizárólagos túlsúllyal bírtak.

Az 1930-as években majdnem valamennyi divatáru-kereskedést zsidó üzletemberek működtették: Bachrach Testvérek, Herz Hermann, Kertész Gyula, Rothbaum Árpád. Hasonló volt a helyzet a készruha- és rőföskereskedelem terén: Fehér Samu, Grósz Sándor, Révész és Perényi, Schiffer Adolf, Singer Mór, Weisz Mihályné üzletei mellett két, keresztények által üzemeltetett rőfösbolt volt a városban. Nagykőrös két bazárját Friedmann Adolf és Klein Hermann vezette. Magas volt a zsidóság számaránya a baromfikereskedők (Grünhut Samu, Herzmann Dezső, Strasser Dezső), a fuvarosok (Klein Mór, Glücksmann Hermann, Grünhut Pál, Weinberger Jakab), a gyümölcskereskedők (Grünhut Vilmos, Lang István, Lőwi Zsigmond, Schiffer Mór, Schwarcz Jakab), pékek (Glücksmann Dénes, Weisz Sándor) és a tollkereskedők (Rosenfeld József, Schneer Soma, özv. Benedek Mártonné, Lázár Albert) között.³¹

c) Nagyobb kereskedelmi vállalkozók

Nagykőrösön több jelentős - országos hírű - ipari és kereskedelmi vállalatot működtettek egyes zsidó családok.

Neu Gyula 1870-ben alapította baromfi- és gyümölcskereskedelmi cégét, amelyet 1924-től fiai, István és László vittek tovább egészen a II. világháborúig. Idény alkalmával 250-300 alkalmazottat foglalkoztatott.

Rosenfeld Soma helyi kereskedő 1882-ben hozta létre ecetgyárát. A két utód Rosenfeld Pál és Sándor 1924-ben megszüntették az ecetgyártást és áttértek a gyümölcsexportra. Az üzem a legmodernebb gépekkel volt felszerelve, külön csomagolóval, borgazdasággal, sörraktárral és szódavízgyárral rendelkezett. 1927-ben Mayer János miniszter is megtekintette a telepet, a tulajdonosát pedig elismerésben és jutalomban részesítette.

A gazdasági mobilitás kitűnő példáját adta a Pláger-család. Pláger Gyula és Pláger József vállalkozása 1895-ben indult útjára egy egyszerű téglaégetővel a vásártér mellett, amely hamarosan a Pláger és Társa téglagyárrá fejlődött. E mellé hoztak létre egy szikvízgyártó üzemet, tulajdonukba került a Nagykőrösi Hírlap kiadási joga, majd 1906-ban 200 000 korona tőkével megalapították a Nagykőrösi Közgazdasági Bank Rt.-t.³²

d) A Benedek-cég sikertörténete

Külön fejezetet érdemel a legnagyobb és legsikeresebb nagykőrösi óriásvállalkozás a Benedek József és Fia élelmiszerexporttal foglalkozó vállalat (9-10. számú képek). Bevezetőként álljon itt egy igazi lokálpatrióta Héjjas Ambrus gondolata: "Nagykőrös nevét hírdető gyümölcsös ládák épp úgy megjelentek a francia Riviérán, mint a svéd fjordok között. Lengyelország, Csehország, Anglia, Belgium és Németország piacai hangosak voltak a kőrösi meggy nevétől... A nemzetközi társaságok meséket regéltek arról a Nagykőrösről, melyet Benedekék leleményessége tett ismertté mindenütt... Háromnegyedszázados küzdelem eredménye volt az, hogy ismertté váltak a világ előtt a nagykőrösi szorgalom, a munka hozamának ragyogó termelvényei. Benedekék sohasem tagadták meg Kőröst, és ez adott márkát a nagykőrösi gyümölcsnek."³³

Valóban, nemcsak a város, hanem az ország kereteit is túlnőtte ez az óriási vállalat, amelyet 1870-ben alapított Benedek József. Kezdetben gyümölcs, majd baromfi és vadhús exportjával foglalkozott. Ez a cég látta el már az első világháború előtt is az igényes londoni piacot a Nagykőrösön nevelt karácsonyi pulykával. (A nagykőrösi öregek szerint még az angol királynő is kőrösi pulykát evett karácsonykor.)

A rohamléptű fejlődés ténye megosztotta Nagykőrös város közönségét. A Nagykőrös és Vidéke korabeli számában azt olvashatjuk, hogy a Rákóczi úti szomszédok (a cég telephelye a Rákóczi út 39. szám alatt volt), a rendőrtanácsos és a városi orvos rosszalló véleménye ellenére bővítik a telepet egy baromfihízlaló és -tisztító üzemmel.³⁴ Az 1930-as évek elején gyümölcsexportban az első, baromfikivitelben a második legnagyobb forgalmú vállalat volt Magyarországon. 1931-től folytatott különösen intenzív baromfi- és tojáskereskedést. 1930-31. évi forgalma kb. 1 millió tojás, 200 000 pulyka, 90 000 liba, 50 000 kacsa volt. A jól prosperáló cégnek a harmincas évek végén 40-50 tisztviselője, 1000-1200 munkása és 300 felvásárlója volt. A vállalat tehát rendkívüli szociális előnyt jelentett a városnak. A munkások napi 2-3 pengőt, szezonban napi 3-6 pengőt is kereshettek.

A fejlesztések közül a ládagyár megalapítása volt nevezetes 1932-ben, amely a volt Neu-féle baromfihízlalda helyén jött létre. A Neu-cég önállósága ezzel megszűnt, hasonló sorsra jutott az 1882-ben alapított Rosenfeld Testvérek Gyümölcsexport vállalkozása is. Az alföldi baromfit ezek után tulajdonképpen kizárólagosan a Benedek József és Fia cég exportálta, s fölözte le ezzel a tetemes hasznot. Minden konkurenciát kizárva monopóliumot teremtett magának ezen a hatalmas piacon, az árakat tetszés szerint alakítva. Zs. Tóth Albert, a Nagykőrösi Gazdasági Egyesület titkára egy értekezleten így nyilatkozott: "Nagykőrösön egyetlen cég, a Benedek-cég dirigál... a kisebb kereskedők nem mernek szembeszállni vele, de nem is érdekük. Meghúzódnak a Benedekék akciói mögött és igyekeznek azok sikerét előmozdítani."³⁵

Az 1933-ban megrendezett Benedek-bálon 22 város 1100 résztvevője mulatott. A 3000 pengő feletti bevételt a város szegényei között osztották szét.

1939. december 3-tól Benedek József és Fia Hangya Telep néven indultak a szállítmányok a világpiacokra; a cég beépült a Hangya Szövetkezetbe. ³⁶

A második világháború erősen visszavetette a kereskedelmet, de az örökös, Benedek László töretlen lendülettel látott munkához, s 1948-ra már szép eredményeket ért el. Ekkor azonban minden szándékát keresztülhuzta az államosítás. A nagyhírű vállalat egyik napról a másikra tűnt el a nagykereskedelem világából.

4. Erősödő antiszemitizmus

A két világháború között erősödő antiszemitizmus egyre inkább érződött Nagykőrösön is. A zsidóság gyors gazdasági-pénzügyi térnyerése egyre hevesebb indulatokat váltott ki a lakosságból. Az 1929/33-as gazdasági világválság csak fokozta ezt, miután a válság okozta nyomor legjavát a zsidó nagytőke számlájára írták.

1920. januárt 12-én alakult meg Nagykőrösön az Ébredő Magyarok Egyesülete Nagykőrösi Csoportja, amely Magyarország keresztény és nemzeti szellemben való újjáépítését hirdette. A helyi csoport elnöke Kolleth József malomtulajdonos, ügyvezető elnöke Kiss László szerkesztő volt. A társulat politikai beállítottságát jellemezte, hogy első kérvényük tiltakozás volt az ellen, hogy a gabonát Neu Jakab zsidó kereskedőnek kelljen beszolgáltatni.³⁷

1930 decemberében a nagykőrösi fiatalok egy része megalakította a szélsőjobboldali Turul Szövetség helyi szervezetét, a Nagykőrösi Arany János Bajtársi Egyesületet azzal a bevallott céllal, hogy az Arany János Gimnáziumból kikerülő diákokat összefogja. ³⁸

A Bajtársi Törzs tagjai üléseik, táborozásaik alkalmával szélsőjobboldali politikai jelszavakat hangoztattak, elsősorban a zsidó nagytőke ellen uszítottak. Egymást követték városunkban a Turul-bálok, amelyek programját kultúrköntösbe bújtatott soviniszta beszédek alkották. Az egyik Turul-bálról így számolt be a helyi sajtó: "A Városi Kaszinó ízlésesen díszített termében Batthyány Olga rendezése mellett magyar táncbemutatóval kezdődött a bál. Buga Kati, Kerényi Mária, B. Tóth Ilona és Varga Eszter nagy tetszést arattak ízléses táncukkal. Az éjjeli mementó alatt Natkó Gyula, a Turul országos vezér mondott tüzes, irredenta beszédet..." ³⁹

A Turul Szövetség kötelékébe tömörült nagykőrösi ifjak vad antiszemitizmusát bizonyítja a Bajtársi Törzs első és egyetlen városi kiadványa. 1932-ben jelent meg a füzetecske Nagykőrösön, amely Kiss Sándornak, a Törzs tiszteletbeli dominusának 1921-ből való 3 dolgozatát tartalmazza. (Nagykőrösi közgyűjteményben nem található, az Országos Széchényi Könyvtárban van belőle egy példány.)

A bevezetőt a Szövetség nagykőrösi aktivistái írták: „Ébredj magyar! Eszmélj rá, hogy ezeréves hazánk koporsóját ácsolják idegen kezek, nemzeti kultúránk, művészetünk, erkölcsünk és társadalmunk egy vakmerően szemtelen fajzat lábtörlőjévé vált! Riadj föl magyar, s lásd meg, hogy félig készen áll már nemzeted számára a sírkereszt, rajta a felírás: ’Itt nyugszik a magyar faj! Élt 1000 évet!’” ⁴⁰

Egy rövid részlet Kiss Sándor dolgozatából: "A zsidókorság a társadalomnak súlyos fertőzéses betegsége. Előidézi egy jellegzetes parazita, a zsidófaj, ha elszaporodik és uralomra vergődik a társadalomban. A zsidófaj nem dolgozik, nem termel, hanem rátelepszik más népek dolgozó társadalmára, amint a tetű az állati testre..., vagy a bacilusok az állati szervezet belső szerveire, és úgy él, szaporodik, virul a fertőzött társdalom szerveinek, szöveteinek rovására." ⁴¹

Látható, hogy e gondolatok mily távol állnak már az egészséges hon- és magyarságtudatnak nevezhető ideáktól. Az ilyen uszító írások Nagykőrösön is felszabadították a szélsőségeket.

A szélsőjobboldali szervezkedés országos vezetőt Böszörmény Zoltánban talált, aki az összes szervezet közül a legszélsőségesebb ideológiát vallotta. A Kaszáskeresztes Párt fő szervezője Sima Ferenc titkár volt városunkban. A másik szélsőjobb párt Nagykőrösön Meskó Zoltánt követte; a helyi vezetőjük Elekes József cipészmester és Patonay Dániel volt. ⁴²

Különösen élessé vált az antiszemitizmus 1930-tól, amikor a Benedek-cég egyeduralkodóvá vált a nagykőrösi piacon. 1932 tavaszán sértő jeleket festettek a zsinagóga falára, több zsidó lakos háza ablakát betörték. 1933 húsvétján került sor a Kaszáskeresztesek jelentősebb megmozdulására. A tiltott plakátragasztásért letartóztatott Sima Ferenc szabadon bocsátását követelő, horogkeresztes karszalagokkal felszerelt csoportot a rendőrség letartóztatta. Az 55 aktivista közül 50 börtönbe került. ⁴³ Az 1938-ban, 1939-ben és 1941-ben kiadott zsidótörvények nagyban fokozták a nagykőrösi lakosság egy részének jobbra tolódását.

5. A zsidótörvények hatása Nagykőrösön

A helyi sajtó hűen beszámolt a zsidóság gazdasági-társadalmi háttérbe szorítását célzó törvényekről: "A 2. zsidótörvény-javaslat tartalma" ⁴⁴ című írás az 1939-es, a "Fajvédelmi törvényjavaslat" ⁴⁵ című terjedelmes cikk pedig az 1941-es, jól ismert korlátozó intézkedésekről tudósította Nagykőrös lakosságát. Az egyébként is termékeny táptalajba vetett antiszemita eszmék ezen törvények hatására csak fokozódtak. A helyi hírlap háborús években kiadott számai hangosak voltak az uszító, támadó célzatú írásoktól illetve a különböző "zsidóperektől".

Lehetetlenné vált azon zsidó kereskedők, iparosok léte, akik - a törvény elvárása értelmében - nem tudták bizonyítani állampolgársági jogukat. 1939 tavaszán azonnali hatállyal vonták meg a Weisz-testvérek italmérési jogát, mert állampolgársági joguk az elmúlt 10 évben nem igazoltatott. ⁴⁶

1939 őszén 1146 keresztény és 115 érvényes zsidó iparigazolvány volt Nagykőrösön, ami azt jelentette, hogy az összes iparigazolványok 10%-a volt zsidó lakos nevére kiállítva. Az 1939:IV. tc. érelmében 1939 őszétől további iparengedélyt zsidónak nem adtak ki, hiszen a törvénycikk 6%-os határt szabott meg. ⁴⁷

1941 tavaszán a polgármester bejelentette, hogy a zsidó gyümölcs-, zöldség-, és baromfikereskedők nem kaphatnak helyfoglalási engedélyt a nagykőrösi piacon. ⁴⁸ (A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939. évi IV. tc. 12 §-a alapján). E rendelkezés kijátszása céljából a zsidó kereskedők és bizományosok keresztény iparigazolvánnyal rendelkező kereskedőknél mint értelmiségi munkakörben foglalkoztatott alkalmazott jelentették be magukat. Nyilvánvalóan a keresztény iparigazolványok és a zsidó "alkalmazottak" között a viszony éppen fordított volt. A hatóság éles szemmel figyelte az ilyen munkakapcsolatokat. Ennek következtében számtalan eljárás indult mindkét felekezetbe tartozó kereskedők ellen.

1942 tavaszán rendelet tiltotta meg a zsidók tulajdonában lévő ingatlanok értékesítését és átruházását. ⁴⁹ Az 5 katasztrális holdnál nagyobb ún. "zsidóbirtokokat" 3 napon belül be kellett jelenteni. Egyidőben át kellett adni a fölhöz tartozó ingóságokról készült leltárt is. Az összeírt vagyontárgyak hatósági zár alá vétettek.

1942 novemberében jelent meg a hadköteles zsidók munkaszolgálatra hívásáról szóló rendelet⁵⁰, amely a 18-48 év közti férfiak számára írt elő jelentkezési kötelezettséget, de az első körben csak az 1909 és 1918. esztendők között születetteket vitték el. Nagykőrösről legelőször 1942. március 5-én történt bevonulás.

Tartalom Következő