Miért nevezzük el a városi könyvtárat Szabó
Károlyról?
Városunk Nagykőrös, 1989,2:12-13.
Már régebben felmerült
városunkban a gondolat, hogy Szabó Károly emlékét valamilyen formában örökítsük
meg. Nevezzünk el róla utcát, vagy rendezzünk például tudományos ülést
halálának közelgő, 100 éves évfordulóján, 1990-ben. Legújabban a Városvédő- és
Szépítő Egyesület terjesztett javaslatot a Városi Tanács elé: nevezzük el a
városi könyvtárat Szabó Károlyról.
A decemberi tanácsülésen hangzott
el a kérés, lapunkban írjuk meg, ki volt Szabó Károly, miért is merült fel neve
a könyvtárral kapcsolatban.
Nos, miért?
1. Azért, mert Szabó Károly tagja
volt a híres nagykőrösi nagy tanári karnak mintegy hat esztendőn keresztül. Ő
kezdte meg az iskola könyvtárának rendezését, és ő készített jegyzéket a
Polgári Kör könyvtáráról is.
2. Azért, mert nagynevű
tanártársai emlékét valamilyen formában már megörökítettük városunkban.
Természetesen elsősorban a tanári kar díszét, Arany Jánost illeti a sokféle
megbecsülés. Iskolák neve, szobor, utca, emléktáblák, emlékpad, emlékfa,
mind-mind rá emlékeztet. De Mentovich Ferencnek is van emléktáblája, a róla
elnevezett utcában lévő iskolaépület falán. Salamon Ferencről, Szász Károlyról,
Szigeti Warga Jánosról, Szilágyi Sándorról, Tomory Anasztázról utcát neveztünk
el. Nyilván Szabó Károlyt is megilletné valamiféle ilyen megbecsülés.
3. Azért mert Szabó Károly
nagykőrösi időszakának az iskolán kívüli, a tudományos tevékenyég terén is
kiváló eredményei vannak. Ádám Gerzson a következőképpen sorolja fel irodalmi
termékeit itteni tanársága idejéről:
Történelmi emlékek a magyar nép
községi és magánéletéből című vállalkozást megkezdte
Szilágyi Sándorral együtt 1856-ban.
Thiery Amadé: Attila, törtneti
kor és jellemrajz című művet fordította 1855-ben.
Szophoklész Oidipusz királyát
fordította (megjelent a nagykőrösi gimnázium Tudósítványában majd külön is)
1857-ben
Balla Gergely Nagykőrösi
Krónikáját Szilágyi Sándorral együtt kiadta történeti jegyzetekkel és
oklevééltárral ellátva 1856-ban.
A magyar vezérek kora I. Árpád,
II. Zsolt című művei megjelentek a Budapesti Szemlében
1858-60-ban.
Magyarország történetének
forrásai. Magyarra fordítva, magyarázó jegyzetekkel ellátva: Béla király névtelen
jegyzőjének könyve A magyarok tetteiről (füzetekben
megindult) 1859-ben. Rogerius siralmas éneke Magyarországnak a tatárok által
történt romlásáról 1860-ban jelent meg.
4. Azért, mert Szabó Károly Régi
magyar könyvtár (RMK) című munkája a magyar bibliográfia
egyik legjelentősebb alkotása. Ez a magyar történelemre, tudományra, irodalomra
vonatkozó 1531-től 1711-ig bármely nyelven és bármely országban megjelent
magyar elmetermékeket sorolja fel korhűen négy nagy kötetben. Munkáját 17 évi
fáradozása után ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémiának.
5. Azért, mert egyike azoknak,
akik a nagy tanári karban akadémikusok voltak. Abban az időben összesen tíz
akadémikus élt Nagykőrösön, hét a tanári kar tagjaként dolgozott. Szabó Károly
1858-ban választotta a Magyar Tudományos Akadémia a levelező tagok közé, majd
1871-ben az akadémia rendes tagja lett.
6. Azért, mert Szabó Károly
hazaszeretete, emberi egyénisége ma is példamutató. Fiumei tartózkodáa idején,
amikor váratlanul magyar címert pillant meg, magyar dalt hall, hazafias
megindulás vesz rajta erőt. Ha apróbb tengeri kalandokra rándul ki
honfitársaival, a tenger sima tükrén magyar dalt dalolnak. Amikor elkövetkeztek
1848-49 nagy napjai, a tollat felcserélte a karddal, és boldog volt, hogy
életét szentelheti hazájának. A főhadnagyságig vitte. A csaták után - szemtanúk
elbeszélései szerint - előkereste könyveit a társzekérről, végignyúlt a gyepen,
és gyönyörűségel olvasott. A szabadságharc bukása után egy darabig bújdosott,
majd egy nap szomorúan beállított apja köröstarcsai udvarára. Leszállt a
lováról, elbúcsúzott tőle, és többé tudni sem akart róla. Elvonult a belső
szobába, és szorgalmasan olvasta a görög auctorokat.
Őszinte és közvetlen ember volt.
1824. december 14-én született Köröstarcsán. Apja Szabó Mihály református
lelkész, anyja Tószegi Péter hódmezővásrhelyi pénztáros Zsuzsanna nevű leánya.
elemi iskoláit Köröstarcsán végezte, gimnáziumba
Debrecenbe járt. Késmárkon az evangélikus lyceumban jogi tanulmányokra készült.
Gyakorolta magát a német nyelvben. Jogi vizsgája után Késmárkon volt
joggyakornok. 1845-ben nyert ügyvédi oklevelet. Majd a tengerész pályával
kísérletezett Fiuméban. 1847-ben Toldy Ferenc hívására Pestre költözött. A
szabadságharc bukása után 1855-ig felváltva hol Szirákon, hol Pesten élt. A
mintegy hatévi nagykőrösi tanárkodás után 1860-ban az Erdélyi Múzeum egylet
könyvtárosa lett Kolozsváron. 1872-től 1890-ben bekövetkezett haláláig a
kolozsvári egyetem törtéelem tanszékének volt a professzora.
Szelíd természet és lobbanékonyság
egyaránt jellemezte. Mindig jókedv sugárzott belőle. Eredményeit tehetségének
köszönhette. Lélekkel dolgozott. Megtanulhatjuk tőle a munka becsülését,
szeretetét. Nagyon szerette volna megérni 1896-ot, a honfoglalás ezer éves
évfordulóját. Ez nem adatott meg neki. Kívánsága szerint honvéd köpenyét vele
együtt adták át a haza földjének.
írta Rácz Lajos