Miért nevezzük el a városi könyvtárat Szabó Károlyról?

Városunk Nagykőrös, 1989,2:12-13.

Már régebben felmerült városunkban a gondolat, hogy Szabó Károly emlékét valamilyen formában örökítsük meg. Nevezzünk el róla utcát, vagy rendezzünk például tudományos ülést halálának közelgő, 100 éves évfordulóján, 1990-ben. Legújabban a Városvédő- és Szépítő Egyesület terjesztett javaslatot a Városi Tanács elé: nevezzük el a városi könyvtárat Szabó Károlyról.

A decemberi tanácsülésen hangzott el a kérés, lapunkban írjuk meg, ki volt Szabó Károly, miért is merült fel neve a könyvtárral kapcsolatban.

Nos, miért?

1. Azért, mert Szabó Károly tagja volt a híres nagykőrösi nagy tanári karnak mintegy hat esztendőn keresztül. Ő kezdte meg az iskola könyvtárának rendezését, és ő készített jegyzéket a Polgári Kör könyvtáráról is.

2. Azért, mert nagynevű tanártársai emlékét valamilyen formában már megörökítettük városunkban. Természetesen elsősorban a tanári kar díszét, Arany Jánost illeti a sokféle megbecsülés. Iskolák neve, szobor, utca, emléktáblák, emlékpad, emlékfa, mind-mind rá emlékeztet. De Mentovich Ferencnek is van emléktáblája, a róla elnevezett utcában lévő iskolaépület falán. Salamon Ferencről, Szász Károlyról, Szigeti Warga Jánosról, Szilágyi Sándorról, Tomory Anasztázról utcát neveztünk el. Nyilván Szabó Károlyt is megilletné valamiféle ilyen megbecsülés.

3. Azért mert Szabó Károly nagykőrösi időszakának az iskolán kívüli, a tudományos tevékenyég terén is kiváló eredményei vannak. Ádám Gerzson a következőképpen sorolja fel irodalmi termékeit itteni tanársága idejéről:

Történelmi emlékek a magyar nép községi és magánéletéből című vállalkozást megkezdte Szilágyi Sándorral együtt 1856-ban.

Thiery Amadé: Attila, törtneti kor és jellemrajz című művet fordította 1855-ben.

Szophoklész Oidipusz királyát fordította (megjelent a nagykőrösi gimnázium Tudósítványában majd külön is) 1857-ben

Balla Gergely Nagykőrösi Krónikáját Szilágyi Sándorral együtt kiadta történeti jegyzetekkel és oklevééltárral ellátva 1856-ban.

A magyar vezérek kora I. Árpád, II. Zsolt című művei megjelentek a Budapesti Szemlében 1858-60-ban.

Magyarország történetének forrásai. Magyarra fordítva, magyarázó jegyzetekkel ellátva: Béla király névtelen jegyzőjének könyve A magyarok tetteiről (füzetekben megindult) 1859-ben. Rogerius siralmas éneke Magyarországnak a tatárok által történt romlásáról 1860-ban jelent meg.

4. Azért, mert Szabó Károly Régi magyar könyvtár (RMK) című munkája a magyar bibliográfia egyik legjelentősebb alkotása. Ez a magyar történelemre, tudományra, irodalomra vonatkozó 1531-től 1711-ig bármely nyelven és bármely országban megjelent magyar elmetermékeket sorolja fel korhűen négy nagy kötetben. Munkáját 17 évi fáradozása után ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémiának.

5. Azért, mert egyike azoknak, akik a nagy tanári karban akadémikusok voltak. Abban az időben összesen tíz akadémikus élt Nagykőrösön, hét a tanári kar tagjaként dolgozott. Szabó Károly 1858-ban választotta a Magyar Tudományos Akadémia a levelező tagok közé, majd 1871-ben az akadémia rendes tagja lett.

6. Azért, mert Szabó Károly hazaszeretete, emberi egyénisége ma is példamutató. Fiumei tartózkodáa idején, amikor váratlanul magyar címert pillant meg, magyar dalt hall, hazafias megindulás vesz rajta erőt. Ha apróbb tengeri kalandokra rándul ki honfitársaival, a tenger sima tükrén magyar dalt dalolnak. Amikor elkövetkeztek 1848-49 nagy napjai, a tollat felcserélte a karddal, és boldog volt, hogy életét szentelheti hazájának. A főhadnagyságig vitte. A csaták után - szemtanúk elbeszélései szerint - előkereste könyveit a társzekérről, végignyúlt a gyepen, és gyönyörűségel olvasott. A szabadságharc bukása után egy darabig bújdosott, majd egy nap szomorúan beállított apja köröstarcsai udvarára. Leszállt a lováról, elbúcsúzott tőle, és többé tudni sem akart róla. Elvonult a belső szobába, és szorgalmasan olvasta a görög auctorokat.

Őszinte és közvetlen ember volt. 1824. december 14-én született Köröstarcsán. Apja Szabó Mihály református lelkész, anyja Tószegi Péter hódmezővásrhelyi pénztáros Zsuzsanna nevű leánya. elemi iskoláit Köröstarcsán végezte, gimnáziumba Debrecenbe járt. Késmárkon az evangélikus lyceumban jogi tanulmányokra készült. Gyakorolta magát a német nyelvben. Jogi vizsgája után Késmárkon volt joggyakornok. 1845-ben nyert ügyvédi oklevelet. Majd a tengerész pályával kísérletezett Fiuméban. 1847-ben Toldy Ferenc hívására Pestre költözött. A szabadságharc bukása után 1855-ig felváltva hol Szirákon, hol Pesten élt. A mintegy hatévi nagykőrösi tanárkodás után 1860-ban az Erdélyi Múzeum egylet könyvtárosa lett Kolozsváron. 1872-től 1890-ben bekövetkezett haláláig a kolozsvári egyetem törtéelem tanszékének volt a professzora.

Szelíd természet és lobbanékonyság egyaránt jellemezte. Mindig jókedv sugárzott belőle. Eredményeit tehetségének köszönhette. Lélekkel dolgozott. Megtanulhatjuk tőle a munka becsülését, szeretetét. Nagyon szerette volna megérni 1896-ot, a honfoglalás ezer éves évfordulóját. Ez nem adatott meg neki. Kívánsága szerint honvéd köpenyét vele együtt adták át a haza földjének.

írta Rácz Lajos