Réthy Mór

(Nagykőrös, 1848. november 3. - Budapest, 1925. október 16.)

Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, utána a budai és a bécsi műegyetemen tanult. A mérnöki oklevél megszerzését követően rövid ideig a Műegyetemen mint tanársegéd működött, innen a körmöcbányai reálisolába került tanári minőségben. Állami öszöndíjjal Göttingenben és Heidelbergben folytatta tanulmányait. Külföldi útjáról hazatérve 1874-ben a kolozsári egyetem elméleti fizika és matematika tanszékére nevezték ki előbb rk., majd rendes tanárnak.

Előadásai, amelyeket az elliptikus függvényekről tartott, nagy mértékben serkentették a kolozsvári matematikai életet. 1886-ban a budapesti Műegyetemre hívták meg. Előbb itt is geometriai előadásokat tartott, de érdeklődése egyidejűleg az elméleti fizika (főleg mechanika) elvi kérdései felé irányult. Több ízben töltött be dékáni tisztséget, a Magyar Tudományos Akadémia 1878-ban levelező, 1900-ban rendes tagjai közé választotta. A Mathematikai és Physikai Társulat egyik alapító tagja volt.

Matematikai szempontból legjelentősebbek a két Bolyai hagyatékának födolgozásával és néhány eredményüknek további kidolgozásával kapcsolatos értekezései. 1874-ben a kolozsvári egyetemen elhangzott előadásának (A háromméretű homogén tér ún. nem-euklídius síktani trigonometriája. Értekezésk a Mathematikai Tudományok Köréből., 1875.) az volt a célja, hogy kedvet ébresszen az Appendix tanulmányozásához. E munkája közben a Bolyai-trigonometriát eredeti elgondolások alapján építette fel. A kilencvenes évek során több dolgozatban foglalkozott a Bolyai Farkas által definiált "végszerű terültegyenlőség"-gel és messzemenően általánosította a Bolyai-tételeket. E téren elért eredményeit a magyar és német nyelvű értkezések egész sorában tette közzé. A kérdéskörrel kapcsolatos kutatások napjainkban is folynak. Ismertek fizikai vizsgálatai is. Az inkompresszibilis folyadéksugár alakjára vonatkozó eredményei: Folyadéksugarak (Ért. a Math. Tud. Köréből, 1894.). E számításokban komplex függvénytani eszközöket alkalmazott - ez ugyancsak sok későbbi vizsgálatnak képezte kiindulópontját. Hasznosak voltak még az Ostwald-féle, valamint a mechanika klasszikus "elveire" vonatkozó kutatásai. Az egyik első olyan tudósunk volt, aki fizikai vizsgálatokban előszeretettel alkalmazta a vektoranalízis módszereit.

Nagyfokú szerénység, minden magyar vonatkozású ügy lelkes szolgálata, egyéni szeretetreméltóság és óriási munkabírás jellemezte.

(Szénássy Barna)

Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. - Budapest, 1997.

Rados Gusztáv rt. beszéde Réthy Mór rt. ravatalánál (1925. okt. 18.)

Tisztelt gyászoló közönség!

Legyen szabad néhány igénytelen, de legbensőbb meggyőződésből fakadó búcsúszót intéznem Réthy Mórhoz azokak nevében, akik e kitűnő férfiúnak pályatársai, barátai, tanítványai és mindannyian tisztelői voltak. Ezrek nevében szólok, mert Réthy Mórt a mathematikusok és physikusok körében széles e világon ismerték és nagyrabecsülték, mert tudományukat maradandó becsű alkotásokkal gazdagította. Ezrek kegyeletes háláját tolmácsolom, amikor légiószámba menő tanítványai nevében szólok, akik előtt félszázados tanári pályáján szent lelkesedéssel hírdette a tudomány igéit.

De elsősorban szólok a Magyar Tudományos Akadémia nevében, amelynek ő közel félszázadon át tevékeny és nagyérdemű tagja volt, valamint a magyar kir. József-műegyetem megbízásából, amelyen ő 35 éven át elismerést érdemlő tanári működést fejtett ki és amely egyetemen tanártársainak kitűnő bizalma folytán a vegyészmérnöki és egyetemes fakultás dékáni tisztjét két ízben viselte. Szólok végül az Eötvös Lóránd Mathematikai és Physikai Társulat nevében, amelynek alapítása óta buzgó választmányi tagja volt. Az Akadémia és Műegyetem megbízásából a hálás elismerés babérját teszem le e ravatalra, amely fáradhatatlan tudományos munkásságban töltött és a legnemesebb hazaszeretetről áthevített, ideálisan szép életének befejezését jelzi.

Réthy Mór nagy tudományos felkészültséggel és szép sikerrel művelte az elméleti physikát, amelynek számos fejezetét eredeti kutatáson alapuló számottevő új eredményekkel fejlesztette. Különösen kiválók és immár klasszikussá váltak ama vizsgálódásai, amelyek az incompressibilis folyadéksugár alakjára vonatkoznak és amelyek az idevágó irodalomban számos újabb kutatás kiinduló pontjául szolgáltak. A külföld tudományos köreinek osztatlan elismeréséhez csatlakozott a mi Akadémiánk is, midőn Réthy-nek idevágó értekezéseit a nagyjutalom Marcibányi mellékjutalmával kitüntette és a heidelbergi egyetem, mely tudományos érdemeinek meleg elismerése mellett 1922-ben jubiláris doktorává választotta.

Réthynek nagy hazafias érdeme, hogy Bolyai Farkas és Bolyai János, e két magyar szellemóriás, műveinek - genialitásukhoz méltó - kiadásában lankadatlan buzgalommal közreműködött. E munkásságának köszönhetők azok a szép eredmények is, amelyekkel Réthy a végszerűen egyenlő területek Bolyai Farkastól fölvetett kérdését véglegesen megoldotta és ezzel a geometriának érdekes, új fejezetét teremtette.

Nem kevésbé értékesek a mechanika elveire és a chemiában szereplő Ostwald-elvre vonatkozó kutatásai, amelyeket tárgyaló értekezései részint az Akadémia kiadásában, részint előkelő külföldi szakfolyóiratokban tétettek közzé.

Ha most kérdezzük, hogy Réthy félszázados fáradhatatlan munkásságának mi volt a hajtó ereje, akkor nagy szerénysége és igénytelensége mellett más választ nem találhatunk, mint azt, hogy az emberi erények egyik legnemesebbike, az igazság határtalan tisztelete és szeretete ösztönözte őt e nagy munkára. Tehetségének isteni adományával ő, az igazság keresésének és felismerésének rajongója, mindenkor híven sáfárkodott, mert sohasem hangzatos szólamokkal, hanem pihenést nem ismerő tudományos munkásságával szolgálta hazájának nagy kulturális érdekeit.

Tisztelt gyászoló közönség! A vallásos hitéletnek egyik legszebb virágja a minden földi salaktól megtisztúlt földöntúli életbe vetett hitünk. De van a földön is sírontúli élet, amely a kiváló emberek életművéből kisugárzó energiában nyílvánul, mely az utódok világát új munkára serkenti. E posthumus élet tartama próbaköve és mértéke az igazi érdemnek. Réthy életműve ezt a próbát is ki fogja állani, mert műveinek reális és maradandó értéke nevét a feledéstől megóvják.

És most kedves Réthy Mór barátunk bánatos lélekkel búcsúznk tőled, a nagykőrösi tősgyökeres magyar embertől, aki egyéni szeretetreméltóságoddal, a naívsággal határos őszinteségeddel, emelkedett életfelfogásoddal, nemes eszményeidehez való hű ragaszkodásoddal, önzetlen és áldásos munkásságoddal mindannyiunk meleg szeretetét és őszinte nagyrabecsülését megnyerted. A hosszú és fárasztó munka után térj pihenésre és legyen pihenésed édes és nyugodalmas. Emlékedet a tudomány története, barátaid szeretete és tanítványaid hálája ébren fogják tartani mindvégig.

Réthy Mór, szeretett kartársunk és barátunk, Isten veled!

Akadémiai Értesítő 1925:384-385.

Zsidó magyar írók és tudósok : Dr. Réthy Mór

írta: dr. Feleki Sándor

A mathematika s különösen a magasabb mathematika nem tartozik az úgynevezett "népszerű" tudományok közé, sőt a nagyközönség által rendesen a "száraz" tudományágak mellé soroztatik. A kik manapság mathematikai művek iránt érdeklődnek, rendszerint a szaktudósok. A nagyközönség alig vesz róluk tudomást, bármily éles elmével és nagy szorgalommal legyenek is kidolgozva. Ennek az idegenkedésnek az az oka, hogy a művelt közönség, ha az iskola porát lerázta, azt a kis mathematikát is iparkodik magáról vele együtt lerázni, melyet ott elsajátított. Bizonyos idegenkedéssel viseltetik e tudományág irányában a képzett közönség nagy része, a mit azzal szoktak kifejezni, hogy nincs "hajlama" hozzá. És tényleg a mennyiségtan az, mely bizonyos speciális tulajdonságokat követel: éles észt, alapos ismeretet és lankadatlan kitartást. És emellett hálátlan tudomány. Míg a regényíró, vagy verselő egy-két művével ismertté teszi nevét, meghódítja a nagy közönséget, a szaktudósnak s különösen a mathematikusnak évek során át kell irodalmi munkásságot kifejteni, hogy nevét a tudósok szűk körén kívül a közönség is megismerje és megbecsülje. Ezekben véljük az okát találni annak a körülménynek, hogy erre az igazán háládatlan pályára - melynek erkölcsi és anyagi sikerei csak nagy fáradtsággal és nagy tehetséggel érhetők el - oly kevesen lépnek.

S mindamellett ezen a téren is kiváló emelkedést tapasztalhatunk hazánkban. Petzwall Ottó, Hunyady Jenő, König Gyula, Réthy Mór s mások kiváló helyet biztosítottak maguknak a mathematikusok között s hírük nemcsak Magyarországon, hanem a külföldön is messze elterjedt.

E helyen dr. Réthy Mórt, a budapesti műegyetem mathematikai tanszékének jeles tanárát akarjuk olvasóinknak bemutatni. Majd húsz évi tudományos irodalmi működés áll a kiváló tudós háta mögött, kinek az elismerés pálmáját előbb nyújtotta a külföld, mint hazája. Már szép hírnévre tett szert Németországban, midőn egy nagynevű német tudósnak Kirchoffnak ajánlatára Trefort Ágoston kinevezte a kolozsvári egyetem tanárává. S hogy e kinevezés nem volt oka megbánni, azt a buzgó és kiváló munkásság mutatta, melyet Réthy Mór ezután kifejtett. Egymás után jelentek meg a jelesnél jelesebb dolgozatok, melyek új problémákkal foglalkoztak, vagy a régieket újabb világításban tüntették fel. Nemcsak a hazai, de a külföldi szaktudósok is nagyrabecsülték az értékes munkálatokat, melyeket jórészben a göttingeni tudományos Akadémia is sietett német nyelven közzé bocsátani. Elismerte a Magyar Tud. Akadémia is a derék tudós érdemeit, midőn őt 1878-ban tagjává megválasztotta s elismerte maga Trefort is, midőn a budapesti műegyetem tanárává nevezte ki.

Minden művét szigorú logika, értelmesség és éles elmeél jellemzi. S ez nyilatkozik előadásaiban is, melyeket hallgatói - kik a ritka szerénységű tanáron nagy szeretettel csüngnek - nagy buzgalommal és örömmel látogatnak.

Réthy Mór dr. életének folyása is eggyel több több adat arra nézve, hogy a jeles tudósok rendszerint szegényen születnek és szegénységben nevelkednek. - Az 1848- év november havában látta meg először a napvilágot Nagy-Kőrösön, hol atyja Rothbaum Salamon a zsidó község tanítója volt. Hogy a tudományt Nagy-Kőrösön nem valami nagyra becsülték, mutatja az, hogy a jeles képzettségű és ritka becsületességű férfiú jónak látta a tanítói széket felcserélni - rőföskereskedéssel.. Rothbaum Salamon igazán művelt tanító volt, ki a latin s franczia nyelvekben is kiváló jártassággal bírt. Ő vezette be fiat, ki e mellett a kőrösi zsidó iskolába is eljárt, az elemi tanulmányokba: ő neki köszönheti azt a szigorúan logikus, mathematikai gondolkodásmódot, melynek későbbi tudományos működésénél nagy hasznát vette. Jámbor, de nem fanatikus hitelvei voltak s fiát a héber tudományokban is alaposan kiképezte. Egész tehetségét, minden erejét arra fordítá, hogy fiát gondoskodásban részesítse s e mellett figyelt arra is, hogy gyermeke lelkülete is csiszolódjék, nemesbedjék. - e mellett a zsidó iskola tanítója, Freier, is nagyon lelkiismeretesen és buzgón vezette a kis Mór oktatását, ki tanítójára ma is hálával emlékezik vissza.

A gymnasiumi tanulmányokat ugyancsak szülőföldjén végezte. Nem volt valami jó tanuló, s az "elégséges"-ek mindig nagy többséggel győzték le a "jeles"-eket: a "kitűnő" meg éppen ritka holló volt. - Az ötödik gymnasiumban teljesen elment a kedve a tanulástól, mert néhány éretlen eszű pajtása terrorizálta őt is, meg iskolatársait is, még pedig nem szavakkal, hanem ütlegekkel. Mivel tanárai elégtételt nem szolgáltattak neki, az ötödik osztály bevégzése után búcsút mondott a kőrösi gymnasiumnak s a tudománynak is és beállott atyja üzletébe - rőföskereskedő-inasnak. Egy évig viselte ezt a díszes hivatalt, de ha rossz volt tanulónak, még rosszabb volt kereskedőinasnak. Vevőivel soha nem alkudott, hanem minden "portékának" megmondotta az "utolsó árát", melyből a világért sem engedett; inkább el hagyta menni a kuncsaftot, de a mit kimondott, abból nem bírt lealkudni emberfia. De még nagyobb baj volt, hogy a türelme is hamar kifogyott, s ha valamelyik jámbor nénémasszony soká válogatott, meg sem mutatta neki a kívánt árukat. Nem csoda, ha szegény atyja kétségbeesve kiáltott föl: "Ebben a fiúban nincs egy csepp zsidó vér sem!" De maga Mór is megunta a Merkurnak való szolgálást. Mihelyt a vevők eltávoztak, buzgón elmerült a franczia nyelvtan olvasásába s ha az utczán az iskolából hazatérő tanulókat látta, újból visszavágyódott lelke azok után az édes-keserű napok után. S nemsokára újból a gymnasium padjai között találjuk, mint első tanulót. Mintha az az egy évi bolti élet gyökeresen megváltoztatta volna. Különösen a mathematikai és héber tudományok iránt tanúsított nagy szorgalmat. a zsidó tudományokban Spiegler Gyula Sámuel, ki több figyelmet keltő bölcseleti munkát is írt, képezte őt ki s e mellett a mathematika iránt még jobban felkölté érdeklődését.

Már gymnazista korában is az a vágy szállta meg lelkét, hogy tanári pályára lép, még pedig kedvenc tárgyával: a mathematikával. Mikor azonban az érettségit kitűnő sikerrel letette, belátta, hogy zsidóra nézve a tanári pálya majdnem azonos az éhenhalással. Elhatározta tehát, hogy más szakmára adja magát, melyen a kedvelt tudományával szintén foglalkozhatik, s ez a mérnöki pálya volt.

Üres erszénnyel, de reményekkel telve indult meg 1865-ben Bécsbe, hol másfél évig tanult a műegyetemen, majd 1867-ben a budai műegyetemre iratkozott.

E közben Magyarországon újra felvirradt a szabadság hajnala. Most már Réthy is elhatározta, hogy a tanári pályára lép, mert több reménnyel nézhetett jövője elé, mint az absolutizmus korszakában. Beiratkozott az egyetemre, hol a természettudományi tárgyakat hallgatta buzgalommal. Mivel azonban a tudománnyal nem táplálkozhatott s hazulról segélyt nem kapott, megtanulta a távírászatot és csakhamar alkalmazást is nyert az akkor a régi Lloyd-épületben fennállott távíró hivatalban. Midőn már a kenyérgondok nem zavarták tanulmányaiban, közbelépett súlyos betegsége, mely hónapokon át ágyhoz kötötte. Felgyógyulva, idejét újra egyetemi tanulmányainak és a távírászatnak szentelé. Tanárai közül különösen Hunyady Jenő és Szili Kálmán gyakoroltak szellemi életére nagy befolyást.

Időközben Vész József Ármin mellé, ki a felsőbb mathesist adta elő a műegyetemen, tanársegéddé neveztetett ki s ezzel megszűntek a nyomasztó anyagi gondok is. Másfél évet töltött a tudós tanár mellett, mialatt sikerrel letette a középiskolai tanári vizsgát. Miután még egy féléven át tanult a tanárképzőn, 1870. év őszén a miniszter kinevezte a körmöcbányai főreáliskolában a természettudományok tanárává. Dr. Réthy visszavágyódott a fővárosba s már 1872-ben újra Budapesten találjuk, honnan - Trefort ministertől 1200 frtos ösztöndíjat nyervén - a külföldre indult. Két évet töltött a külföldön, s szorgalmasan hallgatván a kiválóbb természettudósokat. Göttingából, hol Klepsch és Scheering voltak tanárai, Heidelbergbe vette útját s itt a nagy Kirchoff-nak és Königsberg-nek lett az egyik legszorgalmasabb tanítványa. e két tudós igen megkedvelte a tehetséges fiatal embert s az ő ajánlatukra nevezte ki később Trefort Réthyt a kolozsvári egyetem tanárává.

Göttingában kezdte meg tulajdonképpeni irodalmi működését, mellyel nevét a tudományos körökben ismertté tette. első dolgozata 1872-ben jelent meg a göttingai tudományos akadémia kiadásában Über ein Dualitatsprinzip in der Geometrie czimmel. Ezt követte 1874-ben A diffractio elméletéhez, mely a Magyar Tudományos Akadémia és a göttingai Tud. Akadémia kiadásában látott napvilágot. A kerületre redukálható kerület-integrálásokról szintén a Magyar Tud. Akadémia kiadásai között található. Mindhárom tanulmányát szili Kálmán olvasta fel az Akadémia ülésein.

Miután az 1874 év nyarán Göttingában a tudori oklevelet elnyerte, visszatért hazájába és részben irodalmi működése, részben a már említett tudósok ajánlatára Trefort őt 1874-ben kinevezte a kolozsvári egyetemre a mathematika és physika rendkívüli tanárává. A jeles tudós még most is a legnagyobb hálával nyilatkozik a ministerről, ki őt - a zsidót - mindenkor a legmelegebben pártolta és támogatta. Kolozsvárott tartózkodása alatt jelentek meg dolgozatai (...)

Ezen becses és buzgó irodalmi működése alapján a Magyar Tud. Akad. Réthyt Stoczek József és Szili Kálmán ajánlatára 1879-ben levelező tagjává választotta. Székfoglalói értekezése: A fény törése és visszavezetése. (...)

Két évi rendkívüli tanárkodás után, tekintve tudományos érdemeit, 1876-ban, tehát huszonkilencz éves korában a kolozsvári egyetem rendes tanárává neveztetett ki a physika és mathematika tanszékére.

Ezen serény munkásságot hosszú, majdnem hat évi pihenés váltotta fel, mert Réthynek az irodalmi működéshez való kedvét elvették ama súlyos csapások, melyek időközben érték. egyik felolvasása után, melyet a tudományos Akadémiában tartott, Kolozsvárra való visszautaztában meghűlt, hosszan betegeskedett, úgy hogy orvosai minden tudományos irodalmi munkásságtól eltiltották. Még fájdalmasabb csapás volt reája nézve imádott nejének Fináli Etelkának, Fináli Henrik dr.-nak, a kolozsvári egyetem neves tanára húgának, e művelt lelkű, nemes érzésű nőnek elhunyta. - Vagy hat éven át tartotta fogva lelkületét a szomorú esemény, mely idő alatt mindenféle működéstől visszavonult.

Még Kolozsvárott való tartózkodása alatt bízta meg őt König Gyulával egyetemben az Akadémia Bolyai Farkas "Tentamené"-nek kiadására, melyen most dolgozik szorgalmasan.

1886-ban Vész József Ármin helyébe kineveztetett a budapesti műegyetem rendes tanárává a mathematikai szakmára. Itt írta a Végszerűen egyenlő területekről szóló dolgozatát, mely 1870-ben a M. Tud. akadémia kiadásában, németül pedig Berichte aus Ungarn-ban jelent meg.

Eközben Réthy másodszor is megnősült, elvevén Steiner Farkas nagykőrösi tekintélyes polgár leányát, Johannát.

A kiváló tudós arra nézve , hogy hazánkban is megbecsülik a tudományt, tehetséget és szorgalmat a nélkül, hogy az ember a most zsidó tudósok között divatozó áttérési mániának hódolna. Mint szegény fiú emelkedett a legmagasabb tudományos polczig, de arra nem gondolt sohasem, hogy őseinek vallásához hűtlen legyen.

Mikor a fővárosba kinevezték a műegyetem tanárává, első dolga az volt, hogy beiratkozott a pesti hitközség tagjává. A hitközség mulasztást követett el, hogy létezéséről tudomást sem vett, hogy a jeles férfiút még a képviselő tagjai közé sem vette fel. Mi azt hisszük, hogy a hitközségnek kötelessége volna olyan férfiakat, kik a zsidóságnak büszkeségére válnak, ezer kötelékkel magához fűzni és elismerésének és nagyrabecsülésének minden alkalommal kifejezést adni. Hogy nem teszi, annak következményének tartjuk részben azt, hogy kiváló zsidó tudósaink egymásután hagyják el azt a hitet, melyen úgy sem becsülik még saját hittestvérei sem. De Réthy Mór sokkal szerényebb ember, semhogy ezt zokon venné és sokkal jobb zsidó, semhogy tudóstársainak példáját követné.

Ő továbbra is a természet titkainak tudós és szakavatott kutatója marad, ki elismerést és jutalmat talál búvárlatainak fényes eredményeiben s ki az emberi hiúság árnyékától is ment.

Egyenlőség, 1891. március 13.

Vissza a listához