Nagykőrös művelődési helyzetképe

a két világháború között

5. A város irodalmi élete.

A Nagykőrösi Arany János Társaság története

A két világháború között a városban folyó irodalmi tevékenységet az Arany János-Társaság fogta össze. A Társaság alakuló ülése 1925. március 22-én volt. Nagykőrös közvéleménye nagy érdeklődéssel kísérte, Arany János volt tanítványai és tisztelői szerte az országban örömmel üdvözölték a megalakulást. Az elnök Benkó Imre, az alelnök inárcsi Farkas László, a főtitkár Gaál László, a titkár Törös László lett. Könyvtárosnak Osváth Ferencet választották meg.

"A mai nap, amelyen megalakul a Nagykőrösi Arany János-Társaság, - úgy hisszük - történelmi nevezetességű lesz nemcsak városunk, hanem a magyar irodalom történetében is... Kell, hogy az Arany János-Társaság, mint egy magasabb szellemi kapocs kösse össze és egyesítse a magyar érzés és kultúra égisze alatt a mi szűkebb nagykőrösi társadalmunkat is... s ezen a ma születendő Nagykőrösi Arany János-Társaság legyen az egyik ragyogó csillaga a magyar szellemnek és kultúrának."

"A Társaság célja az Arany kultusz ébrentartása és fejlesztése, az irodalomnak, tudománynak és művészetnek Arany János szellemében való művelése, népszerűsítése, Nagykőrös város közművelődésének előmozdítása, a város történetében érdemeket szerzett kiváló egyének emlékezetének felújítása és ébrentartása, valamint általában a társadalmi élet nemesítésére és fejlesztésére irányuló folytonos törekvés

E cél elérésének eszközei:

a.) irodalmi, tudományos és művészeti munkálkodás, felolvasások, szabadelőadások tartása,

b.) pályadíjak kitűzése irodalmi és tudományos munkákra, ilyen munkák kiadás,

c.) időnként Arany János-emlékünnepélyek rendezése,

d.) társas estélyek, tárlatok, hangversenyek és egyéb előadások rendezése,

e.) a társaság működését feltüntető évkönyv kiadása, melynek terjedelmét és tartalmát a választmány által kiküldött szervezőbizottság határozza meg."

A társaság rendes tagjai mellé neves művészeket, irodalmárokat választott tiszteletbeli taggá, legelsőként Kodály Zoltánt és Bartók Bélát.

A rendszeres munka az alapszabály jóváhagyásának elhúzódása miatt nehezen indult meg.

A Társaság tevékenységének zömét a havi felolvasó ülések tették ki, ezeket májustól októberig szervezték. Arannyal kapcsolatos értekezések hangzottak el, megszólaltatták a még élő Arany tanítványokat, megbízatásokat adtak az Arany Jánossal együtt tanító nagy tanári kar tagjai életrajzának megírására.

Az Arany János-Társaság tevékenysége nemcsak az irodalmi életre terjedt ki. Sűrűn rendeztek zenei és zenetörténeti esteket is. Feldolgozták Arany dalköltészetét Mikó Jenő a Nemzeti Zenede és Ádám Jenő jeleskedtek ebben leginkább.

A Társaság munkája országos lapokban is visszhangra talált. "... a mindössze kétéves Nagykőrösi Arany János-Társaság Évkönyveinek első kötetéből kitűnik, hogy a magyar alföld egyik városának derék lakói mennyire tisztán látják halhatatlan költőnknek, iskolájuk egykori tanárának jelentőségét. Jól tudják, hogy emlékének ápolása a tőle képviselt eszmék terjedését segíti elő."

1930-tól kibővítették tevékenységüket. Nyilvános hangversenyeket és irodalmi délutánokat rendeztek a lakosság számára. Kapcsolatot a Petőfi Társasággal, az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társasággal, a Dugonics Társasággal, a Kisfaludy Társasággal és az Országos Gyóni Géza Társasággal tartottak. Többször szerepeltek Budapesten. Meghívást kaptak Nyíregyházára, a Kulturális Egyesületek Szövetségének ülésére is. Az Országos Közművelődési Tanács is meghívta a Társaságot tagjai sorába.

"1935. október 20-án a rádió közvetítette az évadnyitó gyűlésüket, és a Rádió Élet című újság egész oldalas cikkben mutatta be a Társaságot olvasóinak."

"A Kulturális Egyesületek Országos Szövetsége elhatározta, hogy bemutatja Budapesten a vidéki városok irodalmi éltét. Az Arany János-Társaság 1937. március 6-án mutatkozott be Szombathely és Debrecen után. Dr. Törös László városismertetőt tartott, majd Göde Lajos saját elbeszélését olvasta fel."

A háború éveiben a Társaság munkája akadozott, csak Észak-Erdély visszafoglalásakor a Nagyszalontával való kapcsolat, a közös ünnepségek rendezése jelentett rövid időre fellendülést. 1944. márciusától, 19 év után megszakadt a Társaság tevékenysége és csak 1948-ban szerveződött újjá.

A Társaság munkásságának irányát vezetőinek irodalmi ízlése határozta meg, elsősorban Benkó Imréé. Benkó Imre nyugalmazott gimnáziumi tanár volt, 1859-ben született Tápiószelén, 1930-ban halt meg Nagykőrösön. Budapesten a tudományegyetemen, majd a műegyetemen végezte tanulmányait, ezután a nagykőrösi gimnázium tanára volt 1911-ben történt nyugdíjazásáig. Aktívan részt vállalt a város közéletében és az egyházi életben is. Irodalmi ízlése erősen konzervatív volt. Többek között ennek volt köszönhető, hogy a korabeli modern, igazán értékes irodalomról említés sem történt az Arany János-Társaság évkönyveiben. Nincs Adyt méltató tanulmány (inárcsi Farkas László, a Társaság egyik legműveltebb, legkifinomultabb irodalmi ízléssel rendelkező tagja írta: "... Ady Endre költészete, amiről ebben a városban szintén nem nagyon illett szólni..."), nem beszéltek Babitsról, Kosztolányiról, Tóth Árpádról, Kaffka Margitról, Juhász Gyula és Móra Ferenc azok, akiket méltattak, akikkel kapcsolatot tartottak fenn.

A Társaság életébe kiváló betekintést nyújt az évkönyvekben megjelent irodalmi alkotások és tanulmányok szerzőinek névsora: Áprily Lajos, Balatoni Farkas Alice, Bánóczy Endre, Bárd Miklós, Bárd Miklósné, Biczó Pál, Bondár István, Bodor Aladár, Daykáné Sípos Margit, Danóczy Antal, Danóczy György, Debreczeni István, Dezső Gyula, Dezső Kázmér, Dóczy Jenő, Dómby Béla, Farkas László (inárcsi), Farkasfalvi Kornél, Fitoss Elek, Gaál László, Göde Lajos, Gulyás József, Herczeg Ferenc, Horváth József, Jalsoviczky Tibor, Joszt Ferenc, József Ferenc kir. főherceg, Juhász Béla, Kady Béla, Kiss Gábor, Kopa László, Kovács Gyula, Kozma Andor, Körmöczi László, Kőrösi Tóth József, Lampért Géza, Lenky János, Lőrinczy György, Magyar Kázmér, Máriássyné Szemere Katinka, Márton Barna, Márton Lajos, Molnár Gyula, Mára László, Muraközy Gyula, Nagy Sándor, Nánási Miklós, Némedy Gyula, Neményi Imre, Okos Gyula, Olasz Imre, Olasz Imréné, Osváth Ferenc, Patonay Dezső, Pethes J. Béla, Pintér Pál, Pongrácz József, Preszly Elemér, Rácz Lajos, Rákosi Jenő, Ravasz László, Reményik Sándor, Remsey György, Rolla Margit, Sík Sándor, Simon Lajos, Sonkoly István, S. Szabó József, Szabó László, Szász Károly, Szentpéteri Zsigmond, Szigethy Ferenc, T. Csörgey Éva, Tantó József, Tollas Béla, Tonelli Sándor, Toma Gábor, Tóth József, Törös László, Urr György, Váczy Ferenc, Varga József, Vargha Gyula, Voinovich Géza, Ybl Ervin.

Sajnálatos, hogy az Arany János-Társaságban nem juthatott igazán vezető szerephez inárcsi Farkas László, aki mint a Táltos kiadó tulajdonosa, rendkívül progresszív tevékenységet folytatott. Kiadói szerkesztőül Kárpáti Aurélt alkalmazta, s a korabeli irodalmi élet legkiválóbb alkotóit jelentette meg. Farkas László nem volt irodalmár, de kiválóan értett az irodalomhoz, felismerte az igazi értékeket, lakóhelyén "Tetétlenpusztán 15 000 kötetes könyvtára volt. A huszadik század magyar irodalmának, írói világának a leggazdagabb levélgyűjteményét őrizte." Nagykőrösön volt ugyan háza, de azt ritkán lakta. Inárcsi Farkas László a legkiválóbb magyar kertésze volt korának, az évelő dísznövények nemesítője, kiadóját is a kertészkedésből tartotta fenn. A haladó, radikális nemesség kiváló képviselője volt. Példaképül szolgálhatott volna a nagykőrösi értelmiség és polgárság számára, ez azonban nem így történt. Az Arany János-Társasággal sem tudott igazi alkotó kapcsolatot kialakítani, s ebben valószínűleg nem ő volt a hibás. Néhány előadást tartott mindössze, s ezek szövege található meg az évkönyvekben.

Az Arany János-Társaság irodalmi ízlésvilágának és színvonalának bemutatásához az évkönyvekből idézek két részlete.

"December 14-iki gyűlésünket Szabolcska Mihály emlékének szenteltük, aki a szomszéd Ókécske fia volt, s most két éve még székfoglalót tartott nálunk... Okos Gyula ókécskei református lelkész, a lelkes Szabolcska-kutató székfoglaló keretében megkapó képet rajzolt Szabolcska Mihály ijfúságágról, családjáról, rokonairól, egyéniségéről. Mi, akik nagy jelentőségűnek tartjuk Szabolcska költészetét, melegen óhajtjuk, hogy a hivatott előadó végig vihesse kutatásait."

"Legfrissebb tiszteleti tagunk, vitéz Dr. József Ferenc királyi herceg tisztelt meg bennünket azzal, hogy legelső ülésünkre (1931. X. 26.) eljött székfoglalóját megtartani. A magas vendég megjelenése és meleg érdeklődése csak még fokozta a külső hatását ennek a gyűlésnek, amely mindenképpen nagy jelentőségű Társaságunk életében, mert ezen mutatták be Arany János csonkán maradt hun eposzának befejező részét, a Csaba királyfit. Írója Szabó László amerikai református lelkész, a pataki iskola kitűnő és ízzólelkű költőtanítványa személyesen jött el, hogy megismerkedjék velünk, akik elsőként értékeltük nagy művét, A Hun Királyt, és szinte a magyar irodalmi köztudatba vittük... Azt hisszük, korszakos szolgálatot teszünk ezzel a magyar irodalomnak..."

Azt hiszem a fenti sorokat nem lehet derültség nélkül olvasni.

1931-ben Mire a levelek lehullanak címmel regény jelent meg Nagykőrösön az Ottinger nyomda kiadásában. A regény szerzője Dr. Fodor Lajos volt, az Ipartestület jegyzője. Fodor Lajos 1896. március 26-án született és 1980. febr. 28-án halt meg Nagykőrösön. A helyi gimnáziumban érettségizett, majd a szegedi egyetemen doktorált. Az Ipartestület jegyzője, az Iparoskör titkára, a városi képviselőtestület tagja volt. Sok szakcikke jelent meg a Nagykőrösi Híradóban, amelynek állandó munkatársa és ipari rovatának szerkesztője volt. Baloldali beállítottságú ember volt. Regényében saját háborús élményeit dolgozta fel. Fodor Lajos nem tartozott az Arany János-Társaság tagjai közé, ezért könyvét az évkönyvben nem említették. Benkó Imrével az Arany János-Társaság elnökével személyes ellentéte volt, ezt Móricz Zsigmondnak írt levele is bizonyítja:

Móricz Zsigmond többször járt Nagykőrösön, először 1924-ben. "Lassan lépegettünk a poros utcasoron. Egyforma, primitív házikók, leegyszerűsített fehér fakockák, rátéve a barna nádtető... Csak egyetlen lépéssel van tovább az ősi sátornál... És mégis, édes és tiszta érzést éreztem. Arany tiszta kútforrású szavai édessé tették a hangulatot. Úgy éreztük mindhárman, mintha most léptünk volna be a magyar mély költészet tiszta világába..."

Járókelőket faggatott, kérdezte Móricz, hogy hol lakott Arany János, sajnos senki nem tudta megmondani. Az Arany szobor kapcsán is csak a mellékalakot, a vén gulyást dicsőítették, a költőről semmit sem tudtak a megkérdezettek. "Hát így jártunk mi Nagykőrösön, kedves komám, magyar író, aki vagy és a jövőért gondolsz: ebből okulhatsz, mit várhat az ember ezen a földön mind életiben s mind halálában. De azért, barátom: Itt élned, halnod kell."

Móricz Zsigmond írásának megjelenése nagy sértődöttsége, felháborodást keltett a városban. Később többször ellátogatott még Kőrösre, mert Dezső Kázmér igen kedves ismerőse volt.

Az Arany János Társaságba is ellátogatott, így írt erről Törös László az évkönyvben: "November 8-án Móricz Zsigmond egyenes kérésére rendkívüli felolvasó gyűlésen adtunk alkalmat a vitathatatlanul neves író megnyilatkozására. Vártuk, hogy Nagykőrösről régebben odavetett hírlapi megjegyzéseit bizonyára helyesbíteni fogja, amire elnökünk megnyitó beszéde is alkalmat adott volna. Ehelyett azonban végeredményben a Nyugat-ra való előfizetési felhívás lett az előadása. Móricz Zsigmond többször ittjártakor meleg szeretettel érdeklődött az Arany emlékek és a Társaságunk iránt Mi megbecsüljük előadása magyaros zamatát, érdeklődéssel hallgattuk... azonban nem szeretnénk Társaságunkat semmi kereskedelmi vonatkozásba belekeverni."

Figyelemre méltó személyisége volt a városnak Nagy Lajos polgármesteri titkár, aki Dezső Kázmér jobb keze volt. 1899. október 15-én született Budapesten és 1966. december 3-án halt meg szülővárosában. Nagykőrösön érettségizett, majd jogi doktorátust szerzett. 1924-ig a Nagykőrös és Vidéke felelős szerkesztője volt, 1931-ig polgármesteri titkár, ezután közművelődési előadó. A Duna-Tisza-közi Hírlap is munkatársai közé számíthatta. Ő készítette a propagandakiadványokat és szervezte az ünnepségeket a városban. Alább ismertetett műveit (verseskötete kivételével) is propaganda céllal írta. Nem tartotta magát írónak, írásaival a város fellendítését kívánta szolgálni. Életpályája azt bizonyítja, hogy széles látókörű volt. Tudta, hogy a kultúra komoly gazdasági erőt képvisel. Az "Amit a kőrösi határ mesél" és a "Kőrösi tarisznya" c. művei kőrösi anekdotákat tartalmaznak, melyek többnyire adaptációk, kitalálások. A reklám-célokon kívül azért írta ezeket, hogy történelmet adjon a városnak, hiszen a múlt is termelőerő. Történelmi anekdotái szakmailag megállják a helyüket, történelmi hátterük hiteles.

1935-37. között megszervezte az Arany-napokat, ezek tulajdonképpen gazdasági bemutatók voltak, kulturális köntösben. A termékbemutatók mellett az idelátogatók betekintést nyerhettek az irodalmi életbe, megnézhették az Arany-emlékeket.

Nagy Lajost 1945 után mint urbanisztikai szakembert elismerték, az Országos Tervhivatal munkatársa volt.

Művei:

Egy szív naplója Nk. 1927, Hírlap ny.

Amit a kőrösi határ mesél... Nk. 1933, Hírlap ny.

Kőrösi tarisznya Nk. 1938, Németh G. könyvker.

Exportpiacunk 1938-ban = Nagykőrösi kalendárium az 1939. évre. 161-163. p.

Csemő = Nagykőrösi kalendárium az 1939. évre. 91-97. p.

Magyar könyv sorsa a XVII. században = Új universum. 3. 138-139. p.

A magyar gyümölcs 1939-ben. kiad. n. év n.

Nagyszalonta nevezetes város k.. n. é. n.

A város mint az ország-rendezés alapja Klny. a Városi Szemle 32. évfolyamából

Tárcanovellái pl.: Fejenagy; Barátom az aranyásó; Budavár visszafoglalása; A füleki kapitány; Keresztelő, lakodalom, temetés; Családi kör.

Összegezve a város irodalmi életéről és az Arany János-Társaságról elmondható, hogy megfelelt az átlagos kisvárosi színvonalnak. Jelentkeztek irodalmi igények, ambíciók, nagy elhatározások, tervek születtek, a kivitelezést azonban az abszolút középszerűség jellemezte.

Tartalom Következő