Nagykőrös
művelődési helyzetképe
a két világháború
között
D. Polgári iskolák
A polgári leányiskola 1877 őszén nyílt meg, eleinte két osztályos volt
a képzés. 1905-ben a város áldozatkészségének köszönhetően egyemeletes, szép új
épületbe költözött az akkor már 4 osztályos intézet. Az első világháború idején
hadikórház működött a falai között. Csak 1920. áprilisában térhettek vissza
saját otthonukba, a Mentovich utcai iskolába. A leánypolgári fenntartója a
város volt. A szakmai felügyeletet a Szegedi Kerület Polgári Iskoláinak Királyi
Főigazgatósága gyakorolta. 1923-ig Szurmó Ambrus, 1923-24 között Tóth Erzsébet,
1924-26 között Osváth Ferencné, 1926-tól pedig 29 éven keresztül Székely Karola
volt az iskola igazgatója. 1924-ben Lorántffy Zsuzsanna nevét vették fel. A
korszak elején 5 rendes tanár, 3 óraadó és 4 hitoktató végezte az oktató-nevelő
tevékenységet. A pedagógusok munkáját a városi iskolaszék segítette, ellenőrizte.
Az iskolaszék határozata szerint a kifogástalan magaviseletű és jó tanuló
szegény lányok közül évente ketten teljes, öten pedig fél tandíjmentességben
részesültek. Az iskola szertárainak felszerelése viszonylag gazdag volt, a
könyvtárak állománya viszont 1926-ban minimális, a tanári 36 kötet, az ifjúsági
mindössze 28 kötet volt. A segédkönyvtár 64 kötetből állt. 150 tanuló tanult az
iskolában. A leánypolgárit sok alapítvány támogatta. A legtehetségesebb tanulók
az Arany Önképzőkörben és a Törekvés Sportkörben tevékenykedtek. Rendszeresen
szerveztek nyelvtanfolyamokat is, franciául tanították az érdeklődőket. 17 féle
újság és folyóirat járt rendszeresen az iskolába, ezek közül sokat a tanulók is
olvashattak. Az 1933-34. tanévre az iskolai szertárak és különösen a könyvtárak
szépen gyarapodtak. A tanári könyvtár 1
256, az ifjúsági 791 kötetből állt. A növendékek száma 131 volt. 1937-től
zeneoktatásra is lehetőség nyílt a polgári leányiskolában. A városi zeneiskola
igazgatója, Járai Józsefné zongorára tanította az érdeklődőket. Az iskolában jó
színvonalú oktatás folyt, a tovább tanulni kívánók jó eséllyel indulhattak a
felvételi vizsgákon. Az 1942-43-as tanévben már 155 nyilvános és 35
magántanulója volt a polgárinak. A zenetanfolyamon 8-an, a gyorsíró tanfolyamon
33-an vettek részt, sokan tanultak németül és franciául. A tanári könyvtár 1 760,
az ifjúsági 696 kötetre gyarapodott. A gazdag szertárak és az oktatófilmek
rendszeres vetítése biztosította a megfelelő szemléltetést. 1935-től működött a
Soli Deo Gloria kiskollégium, mely az erkölcsi, a hazafias és a hitbeli
nevelést segítette. 1942. október 5-től 1943. július 17-ig az iskolában
katonaságot szállásoltak el, majd kórháznak rendezték be. A rendes tanítás a
háború alatt már nem tudott igazán folytatódni.
A polgári fiúiskola: A város tanácsa az állandó választmány és az
egyesített bizottság 1926-ban javaslatot tett a polgári fiúiskola
megalapítására. A város a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot kérte meg az
iskola létesítésére, helyi támogatást nem tudtak biztosítani. 1928. szeptember
1-jén meg is nyílt a fiúpolgári. Az igazgató Olasz Imre gimnáziumi tanár volt
1932-ig, majd vitéz Torma Gábort nevezték ki. a négyosztályos iskolának az
1931-32-es tanévben már 101 tanulója volt. Az első évben egy tanára volt az
iskolának és 3 óraadója. Mire a 4. osztály beindult, 4 kinevezett tanár és 4
óraadó tanított. A tanintézet az Arany János Gimnáziumban, vele közös épületben
kapott helyet. 1931-től internátusa is volt, a diákok a tanítóképző
internátusának lakói voltak. A pedagógusok használhatták a gimnázium könyvtárát
és a szertárakat. Az iskolának semminemű vagyona nem volt, a Franklin Társulat
és az Athenaeum Kiadó ajándékának felhasználása tette lehetővé a minimális
tankönyvsegélyezést. A város nehéz anyagi helyzetére hivatkozva
fizetés-kiegészítő államsegélyt kért a minisztériumtól, 1935. szeptemberétől
megkapták az első, 1936. szeptemberétől pedig a második tanári fizetésre is.
Így továbbra is zavartalanul működhetett az iskola. 1936. október 27-től
megkapták a harmadik segélyt is. 1939-ben a Majthényi iskola épületébe
költöztek, mert a gimnázium nem tudott tovább helyet adni a polgáristáknak Ez
évtől megkezdték a szertárak és a könyvtárak kialakítását, gyarapítását. Az
1941-42-es tanévre az iskola tanulólétszáma már 135 volt. Ekkorra már voltak
szertáraik és 1 000 kötetes könyvtáruk is jól segítette az oktatást. 5 tanár, 3
óraadó és 2 hitoktató tanított.
E. A Református Arany János Gimnázium
A nagy múltú iskola két
világháború közötti időszakának történetét nem lehet összefoglalni az
előzmények ismertetése nélkül. Nem lehet pontosan megállapítani az alapítás
évét, de valamikor a XVI. század második felében történhetett. 1630-tól a
tanárok névsora csaknem hiánytalanul fennmaradt, sőt 1632-től a tanulók beírási
anyakönyvei is megtalálhatók voltak. Az iskola első rendszeres tanterve
1792-ben készült. 1837-től a gimnáziumban kialakult a 7 osztályos képzés. Az
egyházkerületi főhatóság 1837-ben a filozófia mellett még a pedagógiai és a
gazdasági tudományok tanítását is elrendelte és ez a szervezet megmaradt az
önkényuralomig, amikor az Organisations Entwurf rendelkezése szerint az iskola
8 osztályú lett. Érettségi vizsgát 1854 óta tehettek a diákok. A gimnázium
nevezetesebb rektorai és tanárai a következők voltak: Veresmarti Mihály,
Losonczy István, Nánási Fodor Gerzson, Szigeti Warga János, Galgóczy Károly,
Mentovich Ferenc, Szász Károly, Arany János, Szilágyi Sándor, Losonczy László,
Salamon Ferenc, Szabó Károly, Ballagi Károly, Király Pál, Öreg János, Ádám
Gerzson, Dóczi Imre. 1901-ben új, az oktatás követelményeinek megfelelő
épületet emeltek a gimnázium számára. (A régi épület rendbe hozva és átalakítva
a református tanítóképzőé lett.) Az első világháborút követő román megszállás
idején a katonák megszállták az épületet és nagy pusztítást végeztek a
bútorokban és a szertárakban. A pusztítás és a nehéz anyagi körülmények miatt a
gimnázium lehetetlen körülmények között kezdte újra működését. A református
egyház fennhatósága alá tartozott, fenntartása az egyház költsége volt. A
kiadások azonban akkorák voltak, hogy minden növendékre 1 000 korona költség
esett. Ennek jórészét államsegély fedezte, és a város is rendszeresen pénzügyi
támogatásban részesítette az iskolát. Mivel az állam jelentősen hozzájárult a
gimnázium fenntartásához, a tanítás természetesen állami tanmenet szerint
folyt. Az iskola igazgatója Dr. Kovács Lajos volt egészen 1933-ig. Az
1921-22-es tanévben 296 diák tanult, a tanári kar 17 rendes, 2 helyettes
tanárból és 2 óraadóból állt. Gazdag könyvtár állt a pedagógusok
rendelkezésére. 1924-ben a reálgimnáziumok létrejöttekor felmerült a kérdés,
humán vagy reálgimnázium legyen-e a kőrösi iskola? Az iskolatanács és a tanári
kar a humán utat választotta, az 1924-25-ös évtől mint humán gimnázium működtek
tovább. 1925-ben a gimnázium és a tanítóképző nagy feladatot kapott. Itt
rendezték meg június 2-3-án az Országos Református Tanáregyesület folyó évi
közgyűlését. Vendégül látták az ország 17 fiú és 3 leánygimnáziumának, valamint
2 tanító- és 3 tanítónőképző intézetének tanárait. A vendégeknek ünnepi műsort
mutattak be a diákok. 1927-ben 339 növendéke volt az iskolának ezek között 30
volt a leánytanulók száma. A tanári kar az igazgatón kívül 16 tanárból és
óraadóból állt. A rendes tárgyakon kívül német társalgást, gyorsírást is
tanítottak. A gyorsírás tanítását az igazgatóság a IV. osztálytól kötelezővé
tette. Az 1928-29-es tanévben 275 tanuló járt az iskola falai közé, 16 lány is
volt közöttük. A diákok a 2 805 kötetes ifjúsági könyvtárból válogathatták
olvasmányaikat, mely az év folyamán 93 kötettel gyarapodott. 28 féle újság és
folyóirat, közöttük az Akadémia folyóiratai is emelték a könyvtárak
színvonalát. A tanári könyvgyűjtemény közel 20 000 kötetes volt, őriztek itt
értékes Arany, Petőfi, Vörömarty, Tompa, Jókai és Bessenyei kéziratokat is.
Ekkor az állomány még többségében rendezetlen volt, Szalay László tanár több
éven át katalogizálta a könyveket. Évente 400 P volt gyarapításra, ehhez
Nagykőrös városa évi 240 P-vel járult hozzá. A gimnázium sok apróbb-nagyobb
alapítvánnyal rendelkezett. A város polgárai rendszeresen adományokkal járultak
hozzá a fenntartási költségek fedezéséhez. Így minden évben sok segélyt és
jutalmat osztottak ki a tanárok a diákság között. Az 1928-29-es tanévben 16 285
P-t tett ki ez az összeg. "A nagykőrösi ősrégi gimnázium tanuló létszáma a
háborús évek óta az azelőtti 300-320-as számról az idén már 260 körüli
létszámra apadt s ez a létszám is csak a leánynövendékek tömeges felvételével
volt elérhető... Az Arany János Gimnázium számára - mint ismeretes - fejedelmi
internátusi alapítványt létesített boldog emlékű V. Faragó András, aki közel
900 hold kitűnő birtokát és az intézet melletti kúriát hagyományozta
internátusi célokra... A parancsoló szükséget az egyház úgy oldja meg, hogy
egyelőre bérelt házban 40 ágyas internátust nyit meg ősszel. Említésre méltó,
hogy a nehéz helyzetben lévő egyház helyett a bútorberendezést a választmány
lelkes határozata szerint valószínűleg a Diákszövetség fogja adni az Alma
Maternek." 1931. szeptember 5-én felavatták a tanítóképző internátusának
új épületét. A bentlakó diákok túlnyomó többsége a tanítóképző diákjaiból
tevődött össze, de a gimnázium, sőt a fiúpolgári növendékei is itt nyertek
elhelyezést. Az internátus bemutatására a tanítóképző történeténél térek ki. Az
1932-33-as tanévben a 282 tanulóból 62 vidéki volt. Lassan gyarapodtak az
iskola könyvtárai, mert a könyvbeszerzésre fordítható összeg, az évi 400 P
jobbára a folyóirat-rendeléseknél került felhasználásra. A gyarapodás nagy
része ajándékozás útján történt, így viszont sok felesleges könyv került az
állományba. A tanári könyvtár 1933-ban 20 132,, az ifjúsági 3 038 kötetből
állt. Az ifjúsági könyvtárat a diákoktól szedett beiratkozási díjból
gyarapították. A kultuszminiszter 1933. végén rendeletileg felemelte az állami
gimnáziumok, valamint a kereskedelmi és polgári iskolák tandíját. A rendelet
célja az volt, hogy lehetőleg csökkenjen a főiskolára irányulók száma, és
csökkenjen a szegény, de tehetséges diákok aránya. Göde Lajos, a város
református lelkésze nem értett egyet az új rendelettel, így a városban nem
emelték a tandíj összegét. Az 1932-33-as tanévben mozgóképvetítőt és diapozitív
vetítőt vásároltak az iskolának, gyakran kölcsönöztek oktatófilmeket, az órákon
ezekkel és diapozitívekkel is szemléltettek. A Nagykőrösi Híradó 1933. IX.
24-én a következő hírről tudósította olvasóit: "Az összes magyar
középiskolák között elsőnek a nagykőrösi Arany János Gimnázium szerzett be
modern mozgóképvetítőt. A Kodak gyárral elkészítette az első nagykőrösi
oktatófilmeket. Dr. Törös László két forgatókönyvet készített, ezek is hamarosan
elkészülnek: Nagykőrös Arany János városa és a Nagykőrös az uborka, saláta,
gyümölcs hazája és a magyar szorgalom mintaképe. A tanárok javasolják, hogy
minden iskola készíttessen hasonló filmeket és ezeket cserélgessék egymás
között. Így létrejöhet az országos oktatófilmanyag-raktár." Az énekórákon
az iskolai gramofon és a lemezgyűjtemény segítségével alaposabban
megismerkedhettek a diákok a klasszikus zenével. Egyre többen bekapcsolódtak az
angol tanfolyam munkájába. A lányok módosított tanterv szerint tanultak, a
kézimunka és a háztartástan is a tantárgyaik közé tartozott. Az 1933-34-es
tanévben Dr. Kovács Lajos igazgató nyugalomba vonult, utódja Bánóczky Endre
lett. Az 1934-35-ös tanévre végre elkészült a könyvtár rendszerezése.
Betűrendes és szakkatalógus készült az akkor már 30 770 kötetes állományról. Az
ifjúsági könyvtár lassan gyarapodott, 3 077 kötetből állt mindössze. Az
iskolának ebben az évben 303 tanulója volt, 208 helyi, 49 megyei, a többiek a
szomszédos megyékből jöttek. A kultuszminiszter 1936. évi reformja szerint a
fiúk és a lányok nem járhattak ugyanabba a gimnáziumba. A következő tanévben
már nem vehetnek fel lánytanulókat az első osztályba. Ez a rendelet érzékenyen
érintette a kőrösi lányokat, mert nagy volt az érdeklődés a gimnázium iránt, az
1935-36-os tanévben 71 lánytanulója volt az iskolának. Magán úton továbbra is
engedélyezték a tanulásukat. 1937. telén a gimnázium 15 diák számára csodálatos
tanulmányi kirándulásokat szervezett. 10 napos olaszországi útra mentek,
megnézték Velencét, Firenze, Róma és Nápoly műkincseit. Nem ez volt az első
külföldi út, az előző években a Tátrába kirándultak. Természetesen a tanulmányi
kirándulások többsége Magyarországon belül zajlott le. A háborús években
fokozódott a szegény diákok támogatása, a jótékonysági tevékenység. Milotay
István is úgy próbálta növelni népszerűségét választókörzetében, hogy havi 25
P-vel támogatott egy tehetséges tanyasi diákot. 1941-ben 4 tandíjmentes tanyai
diák volt a gimnáziumban, 1942-ben pedig 14 tanyai és falusi fiút küldtek
tehetségvizsgálatra. Az 1943-44-es tanévben 330 tanuló járt a gimnáziumba,
27-en érettségiztek. 21 211,05 P segélyt és jutalmat osztottak ki a diákok
között. A tanári kar 22 rendes és 7 óraadó tanárból állt. A könyvtárak
állománya szépen gyarapodott, a tanároké 34 608, az ifjúságé 2 722 kötetből
állt. 35 féle folyóirat járt rendszeresen az intézetbe. A szertárak gazdagon
felszereltek voltak. A jó színvonalon működő gimnáziumban az ifjúság öntevékeny
munkája is jelentős volt. Az Önképzőkör kéthetenként tartotta összejöveteleit.
1939-40-től újjáalakult az első világháború előtt működött iskolai zenekar. A
felszerelést, a hangszereket a város lakói adták össze. A gimnáziumban
1932-33-tól Gyorsírókör is működött. 1934. decemberében vendégül látták a
Magyar Gyorsírók Országos Szövetségének vezetőit, és több neves gyorsírót. Az
énekkart még a századforduló idején alapították, igazi fénykorát azonban a
20-as évektől élte, amikor Márton Barna vezetésével működött. 1934-35-ben 94
tagja volt a vegyes karnak, többször szerepeltek a rádióban is, legnevezetesebb
fellépésükre, önálló hangversenyükre 1940. március 16-án került sor. A kórus
Bartók Béla, Kodály Zoltán, Ádám Jenő és Bárdos Lajos dalait énekelte. A háború
alatt is tovább működtek, 1943-ban a hadiárvák karácsonyi ünnepét tették
kedvesebbé. Az 1921-22-es évben megalakult az iskola cserkészcsapata, mely
Arany János nevét vette fel és élénk tevékenységet folytatott, minden nyáron az
ország valamelyik szép részén táboroztak, sőt külföldre is többször eljutottak.
Az 1933-34-es tanévtől sakk-kör is működött az iskolában. 1935-től Aranykoszorú
címmel lapot indítottak a diákok. A jó színvonalú oktatásnak és a diákok
öntevékeny munkájának a második világháború vetett véget, az 1944-45-ös
tanévben egy heti oktatás után megszűnt a tanítás és csak 1945. január 2-án
kezdődhetett újra. 1944. november 2-ig német, majd azt követően orosz
hadikórház működött az épületben. A könyvtár fele, a szertárak szinte teljesen
elpusztultak, a berendezés tönkrement.
F. A tanítóképző története
A tanítóképző intézet megalakítása
1838-39-ben Szigeti Warga János nevéhez fűződik. Az intézmény fejlődésének
három szakasza különíthető el. Az első szakasz 1833-39-ig, a második
1839-1855-ig, a harmadik 1855-től tartott. Az első korszakban még nem igazán
élt az iskola, akkor Warga a leendő tanárokat oktatta. 1839-ben nyílt meg az
intézet, ekkor még mint a gimnázium tagozata. 1855-ben vált önálló iskolává,
ekkortól felgyorsult a fejlődése. 1860-tól 3 évfolyamos volt a képzés. 1871-ben
már gyakorló iskolája is volt, a gazdászat tanítását gyakorlókert segítette.
1885-ben megnyitották a 4. osztályt. Tanulmányi kérdésekben a képzőben az
állami irányítás érvényesült. 1901-ben az intézet megkapta a gimnázium
felújított épületét. Századunk első évtizedeiben az iskola egyre súlyosabb
anyagi nehézségekkel küszködött. Az első világháború éveit nagyon megsínylette
az intézet. A tanárok és a diákok egyharmada a harctéren volt. A
Tanácsköztársaság idején államosították, a bukás után román megszállás alá
került. A tanítóképző intézetet a Dunamelléki Református egyházkerület és a
nagykőrösi református egyház tartotta fenn. Hatóságai az igazgatótanács, a
nagykőrösi református egyháztanács és a dunamelléki egyházkerületi közgyűlés
voltak. A tanárok fizetéséhez az állam segélyek formájában járult hozzá. Az
iskolát a két világháború közötti időszakban Váczy Ferenc igazgatta. Az 1920-as
években az intézet komoly fejlődésnek indult, ez megmutatkozott a tanulók
létszámának az emelkedésében is. 1921-22-ben 58 volt a tanulók létszáma,
1931-32-ben már 188-an, néhány év múlva pedig több mint 200-an tanultak az
iskolában. A 20-as években 9 rendes tanár és 4 óraadó tanított. A gyakorló
iskola két tanítót alkalmazott. A dunamelléki református egyházkerület részéről
a felügyeletet Dr. Imre Sándor, a kor kiváló pedagógusa végezte, aki nagy
hatással volt az intézet fejlődésére. Az 1924-25-ös évtől új tanterv lépett
életbe, bevezették az öt évfolyamú tanítóképzőt. Új tanszékeket szerveztek,
pedagógia - magyar és történelem - földrajz tanszékeket. Az első világháborút
követő években emelkedett a vidéki tanulók száma. Az 1913-ban létesített
ideiglenes internátus nem elégítette ki a szükségleteket. Az iskolafenntartó
református egyház anyagi viszonyai nem tették lehetővé egy megfelelő új internátus
építését, ezért újabb és újabb épületeket béreltek a városban. Az 1929-30-as
tanévben négy különböző helyen 134 tanuló nyert elhelyezést. Az 1931-32-es
tanévtől az iskolának egységes internátusa volt. Az egyház megvásárolta a
Molnár-féle malom épületét és 1931-ben, szeptember 15-én az átalakítások után
már be is költöztek a diákok. Együtt nyertek elhelyezést a tanítóképzősök,
gimnazisták és a polgári fiúiskolások. Az internátus kialakítására a református
egyház 95 000 P-t, a város 20 000 P-t áldozott. Az internátus 8 hálóteremből, 2
dolgozóteremből, 1 ebédlőből, konyhából, kamrákból, pincéből, mosdókból,
fürdőkből, 2 betegszobából, igazgatói irodából és 3 felügyelői tanári szobából
állt. "Az internátus megnyitásakor az 1931-32. iskolai évben havi 54 P volt
a teljes díj (lakás és étkezés), az 1934-35. iskolai évben ezt az összeget 10
P-vel leszállították: 44 P lett havonta a teljes díj és 32 P-t fizettek havonta
azok a tanulók, akik internátusi segélyt kaptak a tápintézeti segélyezés
pénztárából és különféle rendezvények és alapítványok jövedelméből. S az
internátus tanulói kb. fele arányban minden évben részesültek segélyben."
Az intézet oktató tevékenységét felkészült tanári kar végezte, munkájukat
gazdag szertárak és könyvtárak segítették. Az 1928-29-es tanévben a tanári
könyvtár 7 969 kötetből, az ifjúsági 589 kötetből állt. Az előbbi évi 150 -
200, míg az utóbbi 15-30 kötettel gyarapodott. Az 1931-32-es tanévben már a
tanári könyvtár állománya 8 331 kötetre, az ifjúsági könyvtáré pedig 789
kötetre emelkedett. Az osztálykönyvtárak összesen 564 kötetből álltak.
Könyvkötésre is jutott pénz a nehéz időkben is, 134 P-t fordítottak arra a
célra. Az 1934-35-ös iskolai évben lelkésztanítóképző tanfolyam kezdődött az
intézetben, mely 8 iskolai éven keresztül működött. Az első lelkészképző
vizsgát sikeresen letett teológusoknak kötelezővé tették az egy éves tanítói
tanfolyam elvégzését. Két új tanárt alkalmaztak a tanfolyam megindulásakor. A
tanfolyamzáró tanítóképesítő vizsgát minden alkalommal orgonista kántorképző
vizsga követte. Ez nem volt kötelező, ezért a 8 év során mindössze hárman
tették le, tanítói oklevelet összesen 120 segédlelkész szerzett. Jelentős
teljesítmény volt a lelkésztanítóképző tanfolyam megszervezése Nagykőrösön,
ezen a tanfolyamon kívül egyedül Pápán sikerült hasonlót létrehozni, a
sárospataki próbálkozás kudarccal végződött. Az 1923-24-es tanévtől 5 éves
képzés folyt az 1938. évi XIII. és XIV. tc. alapján azonban átalakult az
intézet. Négy évfolyamú gyakorlati középiskolát, líceumot szerveztek. Ebbe a
középiskolába az volt felvehető, aki a 8 osztályos gimnázium négy alsó
osztályát elvégezte és nem töltötte még be a 17. évét. A líceum négy
osztályának elvégzése után a tanulók érettségi vizsgát tehettek. Ez a
bizonyítvány képesített arra, hogy az 1938. évi XIV. tc. alapján létesített
tanítóképző akadémián folytathassák tanulmányaikat a diákok. A rendeletet a
második világháború kitörése miatt nem sikerült végrehajtani, az 1941-42.
iskolai évben a líceum 4 osztálya nem nyílt meg, hanem a 3. osztályt végzett
tanulók az 1941. év szeptemberében a tanítóképző intézet 4. osztályába léptek
és a 4., 5. osztályt mint tanítóképzősök végezték az ötévfolyamú tanítóképző
tanterve szerint. A gyakorló iskola a város legjobban felszerelt elemi iskolája
volt. Két tanítóval működött, a képzősök harmadévtől rendszeresen jártak
hospitálni. Évente 70-80 gyereket oktattak 3 osztályban. Saját, de minimális
állományú könyvtárral (1942-ben 78 kötet) rendelkeztek, volt egy 236 kötetes
ifjúsági segédkönyvtáruk, melynek segítségével a legszegényebb gyerekek
megmenekültek a tankönyvvásárlás kiadásaitól. Az intézet énekkara, melyet
Márton Barna vezetett, színvonalas együttes volt. 1939. márc. 31-én a rádió is
közvetítette az Éneklő Ifjúság hangversenysorozatában 40 perces műsorukat. A
közvetítést követően a kultuszminiszter üdvözlő táviratot küldött a kórusnak.
Az énekkar rendszeresen közreműködött a temetéseken, szép summát keresve így a
rászoruló növendékek számára. Az intézet fennállásának 100 éves évfordulóján,
1939. szeptember 17-18-án ünnepségsorozattal emlékeztek meg az alapításról. Ez
alkalomra Kodály Zoltán kórusművet írt melynek címlapján az állt: "A
Nagykőrösi Református Tanítóképző Intézet fennállásának 100. évfordulójára -
Semmit ne bánkódjál... Szkhárosi Horváth András éneke. Egykorú dallam szerint
karra írta Kodály Zoltán." A jubileumi ünnepségen Kodály Zoltán maga
vezényelte az énekkart. 1940. november 16-án is jeles vendége volt a
tanítóképzőnek. Móricz Zsigmond kötetlen beszélgetés formájában találkozott a
tanulóifjúsággal. 1941-ben az intézet a cseh megszállás alá került területről
menekült tanítónők átképzését végezte. Az egy hetes tanfolyamon 70-en vettek
részt, ezután magyarországi iskolákban is elhelyezkedhettek. A második
világháború alatt súlyos nehézségek merültek fel. Az 1943-44-es tanévben
november 2-án kezdték a tanítást és 1944. március 31-én már be is fejezték. Az
5. éves tanítóképzősök tanítói gyakorlatra mentek, erre azért volt szükség,
mert a behívások miatt nagyon sok iskola maradt tanító nélkül. 1944. nyarán
német katonai kórház számára igénybe vették az internátust, valamint a
gimnázium épületét is. Ezért az 1944-45. iskola év megkezdésekor csak a
tanítóképző épülete állt rendelkezésre. A közeledő front miatt azonban ott is
szünetelt az oktatás, és csak jóval a felszabadulás után kezdődött újra. Az
intézet két világháború közötti korszakát a színvonalas tevékenység jellemezte.
A diákok önképzőköre, sportköre is jó eredményeiről volt nevezetes.
Öntevékenységük legkiemelkedőbb eredménye a Nagykőrösi prepák lapja volt. 1934.
októberétől 1939. szeptemberéig jelent meg öthetenként. Hírek rovata az iskola
eseményeit, vagy olyan híreket közölt, amelyek érintették a tanulóifjúságot.
Terjedelmének legnagyobb részét a diákok novellái, versei alkották. Szerkesztői
üzenetek és rejtvények tették színesebbé. A lapot azért indították, hogy
segítségével kellő összeget előteremtve rádiót vásárolhassanak az intézetnek.
Ezt a feladatot azonban jóval túlnőtte a folyóirat. A lap szerkesztői: Aradi
Tivadar, Molnár Gábor, Péczeli Nagy Lajos, Rápolthy Viktor, Gócz Imre voltak.
Az 1936. II. évfolyam 6. számával a lap új címmel jelent meg, ez a Jövő útja
volt. Azért változott meg a cím, mert a prepa szó nem magyar eredetű, és mert
kellemetlen íz tapadt a szóhoz. 1937-től Sport rovatot is indítottak. 1937.
novemberétől közösen jelentették meg a kecskeméti tanítóképző intézettel.
Ekkortól tartalmában is változás állt be, kibővült pedagógia témájú
tanulmányokkal. A háború éveiben a folyóirat megszűnt.